lemez - THE IDORU: FACE THE LIGHT

  • - vincze -
  • 2009. szeptember 3.

Zene

Nehéz helyzetben van a külföldön is sikeresen szerepelt (turnézott Japánban, illetve Európát is bejárta a Misfits előzenekaraként) budapesti The Idoru, hiszen az általában vízválasztónak aposztrofált harmadik lemeze, a Face The Light kiadása után nemcsak a ritmusszekció, de a zenekar egyik védjegyszerű fazonjának számító Bödecs András énekes is kiszállt. Az Idoru megmaradt két tagjának szinte a nulláról kell hát újjáépítenie a zenekart - a Face The Light ismeretében mindenképpen kár lenne, ha ez a zenekar is egyikévé válna az idő előtt feloszlott magyar csapatoknak. A még a régi felállással készült anyag ugyanis kiváló alkotás: egyfelől még inkább kontúros lett az Idoru jellegzetes stílusa, vagyis a kiváló gitárösszjátékra, lendületes tempókra és Bödecs ragadósan dallamos énekére épülő hardcore-punk, másrészt az előző lemez (Monochrome, 2007) után ismét képesek voltak továbblépni.
Nehéz helyzetben van a külföldön is sikeresen szerepelt (turnézott Japánban, illetve Európát is bejárta a Misfits elõzenekaraként) budapesti The Idoru, hiszen az általában vízválasztónak aposztrofált harmadik lemeze, a Face The Light kiadása után nemcsak a ritmusszekció, de a zenekar egyik védjegyszerû fazonjának számító Bödecs András énekes is kiszállt. Az Idoru megmaradt két tagjának szinte a nulláról kell hát újjáépítenie a zenekart - a Face The Light ismeretében mindenképpen kár lenne, ha ez a zenekar is egyikévé válna az idõ elõtt feloszlott magyar csapatoknak.

A még a régi felállással készült anyag ugyanis kiváló alkotás: egyfelõl még inkább kontúros lett az Idoru jellegzetes stílusa, vagyis a kiváló gitárösszjátékra, lendületes tempókra és Bödecs ragadósan dallamos énekére épülõ hardcore-punk, másrészt az elõzõ lemez (Monochrome, 2007) után ismét képesek voltak továbblépni. A Varga Zoltán produceri közremûködésével készült, alig félórás Face The Lighton a három perc körüli dalok mindegyike igazi sláger, kimunkált, és a Monochrome-hoz képest jelentõsen megerõsödött énekdallamokkal (az üvöltözõsen induló, majd a végén igazi poptémává váló Enemy No. 1 a lemez egyik fénypontja) és Szalkai Tibor kiváló, néha egészen szokatlan megoldásokat mutató gitárjátékával (utóbbira talán a legjobb példa a Bury It All vagy a Make It Out, aminek az akusztikus, csilingelõ témáit akár Edge is játszhatná a U2-ból). A Face The Lightot hallgatva ugyan nehéz elképzelni az Idorut másik felállással, egy újrakezdéshez mindazonáltal ez a lemez kiváló alapot jelenthet.

Szerzõi kiadás, 2009

**** és fél

Neked ajánljuk