lemez - THE MORNING BENDERS: BIG ECHO

  • Soós Csaba
  • 2010. június 3.

Zene

A poptörténelemből számtalan példát tudnék arra mondani, amikor egy zenekarral sűrű hátbaveregetések közepette közlik, hogy "srácok, hát ez tök jó, de tisztára olyan, mint", majd a homlokára nyomják az adott együttes matricáját, amit aztán szegény zenekar heves tiltakozások kíséretében próbál magáról levakarni. Többnyire sikertelenül.
A poptörténelembõl számtalan példát tudnék arra mondani, amikor egy zenekarral sûrû hátbaveregetések közepette közlik, hogy "srácok, hát ez tök jó, de tisztára olyan, mint", majd a homlokára nyomják az adott együttes matricáját, amit aztán szegény zenekar heves tiltakozások kíséretében próbál magáról levakarni. Többnyire sikertelenül. A kaliforniai The Morning Benders tagjai ezzel vajmi keveset foglalkoznak, és nyíltan vállalják, hogy õk bizony a Grizzly Bear elkötelezett rajongói. Gond egy szál se, sõt: meghívták a New York-i együttes basszusgitárosát, Chris Taylort, hogy ugyan legyen már a második lemezük producere. Aki persze szíves-örömest elvállalta, hogy még jobban összezavarodjanak az ügyeletes lopást kiáltók. Bár a kép szerencsére azért ennél árnyaltabb, kétségtelen tény, hogy a Big Echón számtalan olyan elemet találunk, amiket már hallottunk korábban a Grizzly Bear lemezein: a fura, folkos, egymásba gabalyodó gitártémák, a sztratoszférában lebegõ dallamok, a csendes melankóliából kiterebélyesedõ refrénbe torkolló dalok mind-mind a nagy példaképet idézik. A Chris és Jonathan Chu testvérpár vezette zenekar viszont paradox módon akkor van igazán elemében, amikor máshonnan merít: a kezdõ Excuses - amellett, hogy az egyik legjobb albumindító dal az idén - egybõl megidézi a kora hatvanas évek bájos Kaliforniáját, éppen csak a szikláknak csobbanó óceán hangja hiányzik a háttérbõl, míg a két percig sem tartó Cold War különféle csilingelõ ütõhangszerekre épített egybõl ható, direkt popdal. Szóval én mégiscsak a lassú elszakadás pártján volnék.

Rough Trade/Neon Music, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.