A tavaly év végén megjelent lemez keserédes, magával ragadóan szép munka. Hajós Kristóf szövegíró-énekes és Havasi Balázs zongorista még az ezredfordulón ismerkedett meg, majd 2006-ban Háry Péter bõgõssel kiegészülve alapították meg a zenekart, amely aztán Gábor Andor dobossal a tavaly decemberben a londoni Luminaire-ben tartott lemezbemutatón bõvült négytagúvá. A történet rögtön egy magyar környezetben igen szokatlan sikerrel folytatódott: az angol Everything But The Girl együttes gitáros-vezetõje, Ben Watt egyszerûen megkereste õket tavaly a MySpace-en, majd le is szerzõdtette a zenekart az új kiadójához, a Strange Feeling Recordshoz. Ráadásul a debütalbumra felkerült egy szám, melyben az EBTG énekesnõje, a Massive Attack Protection címû dalából is ismerhetõ Tracey Thorn ad kissé visszafogott duettet Hajós Kristóffal (Overture). A tudatosan visszafogott zenei alapok sajátos melankolikus tónust adnak a leginkább zongoravezérelt daloknak; Hajós Kristóf gyakran amatõr ízû éneke és jellegzetesen kelet-európai, kicsit suta kiejtése elsõre zavaró tud lenni, de ahogy alámerülünk, szinte már észre se venni ezt az irritáló hatást (és lehet, hogy pont ez a félamatõr természetesség tetszett meg az angoloknak). A mély tónusú, szomorkás, mégis életenergiával teli énekhangról persze leginkább Leonard Cohen juthat eszünkbe. Vannak kiemelendõ tételek: Prozac Messiah, Everybody's Lover, The First Day, ez utóbbi magyar verziója, a Szívnagyobbodás pedig felvillantja, hogy mennyivel markánsabb is lehetett volna ez a lemez, ha még több szám szólalt volna meg magyar nyelven.
Strange Feeling / Warner, 2008
****
