Lemez: A király esete a kávéházzal (Les Hurlements d´Léo, Khaled)

  • 2000. május 25.

Zene

Abban, hogy Franciaország a világzene egyik legtöbbet emlegetett szinonimájává válhatott, jelentős szerepük volt (és van) az ott működő afrikaiaknak. De most úgy fest, egyre többet kell beszélni egy kiköpött francia társaságról is.
Abban, hogy Franciaország a világzene egyik legtöbbet emlegetett szinonimájává válhatott, jelentős szerepük volt (és van) az ott működő afrikaiaknak. De most úgy fest, egyre többet kell beszélni egy kiköpött francia társaságról is.

Les Hurlements d´Léo: Le Café Des Jours Heureux. Egészen odavagyok. Szívem szerint azt mondanám: erről a zenekarról a kutya sem tud, még alighanem története sincsen, de most, hogy - Youssou N´Dour és Cheikh Lo társaságában - a MIDEM-re hívták, másképp kell hozzáfognom. Azzal talán, hogy szerintem a tíz évvel ezelőtti Les Negresses Vertes óta nem volt a franciáknak ekkora folkos-punkos-sanzonos ígéretük. Bent van a lemez, kéretik a szavamon fogni.

Húsz körül, ha járnak; nyolcan: harmonika és hegedű, bőgő, dob és gitár, fúvós hangszerek. Mióta elkészült ez a lemez, ritkán látni őket Bordeaux-ban. A beharangozók a Mano Negra és a Les Negresses Vertes rokonságára hivatkoznak, s talán nem is alaptalanul: a közös íz azonban nem a multikulti koktélban, hanem a sodrásban, a szív kicsapongásaiban keresendő. Mondom, egészen odavagyok... s persze ez lett a kedvenc kávéházam. (Pias France/HMK, 1999)

*

Khaled: Kenza. Khaledet a rai királyaként szokás aposztrofálni, és ennek a fele sem tréfa, most ne tessenek Zámbó Jimmyre gondolni. Jóllehet a modern - tehát nem a muzulmán szenteket megéneklő és nem is az oráni bordélyokban szórakoztató - rainak nem Khaled, hanem a nála jóval idősebb Bellemou Messaoud a megteremtője, modellnek mégiscsak az ő pályája tekinthető. Khaled 1960-ban született, vagyis azokban az években ifjúskodott, amelyekre a munkanélküliségből, a nyomorból és az egypártrendszerből fakadó társadalmi elégedetlenség, illetve az iszlám fundamentalizmus erősödése volt jellemző. Khaled is úgy nőtt fel, hogy nem ihatott és nem gyújthatott rá (rendőr) édesapja előtt. Ekkoriban vált a katonai szolgálatot elutasító és a szabadságjogokért kiálló ifjúság földalatti, rebellis zenéjévé a rai - az 1988-as véres tüntetéseknek amúgy Khaled El Harba Wine című slágere lett a himnusza.

1985 fordulópontot jelentett Khaled - és a rai - sorsában. A kormány beengedte a rait a rádióba-tévébe, sőt raifesztiválokat rendeztek Algéria-szerte. Az oránit Khaled nyerte, ekkor tapadt rá a királyság, és ezután fedezték fel a Nyugat producerei. 1986-tól 1990-ig Franciaországban dekkolt az úr, kivárva, hogy rendelkezzék a törvény: aki túl van a harmincon, nem sorozható. A hazai piacokon halmozódó úgy nyolcvan lo-fi kazettája után ekkor vette fel az angol és francia könnyűzenei életet felkavaró Hada Raykoum, majd Khaled című albumait.

Khaled tekintélye és közkedveltsége komoly szerepet játszott abban is, hogy oldódjék a franciák algériaiakkal szembeni előítélete. A rai társadalmi éle persze eltompult mindeközben, mára a francia popélet biztos vára, alkalmasint globál diszkó lett belőle.

Lelkesedni persze egy popzenei kiadványért is lehet, sőt kell is, ha olyan erejű, mint a koncertalbum, amit tavaly Rachid Tahával és Faudellel jelentetett meg (1, 2, 3 Soleils). Hanem most ez a Kenza meglehetősen hullámzó színvonalú. Ez az album tele van stúdióval (Párizs, London, New York, Kairó); pengetik, ütik, fújják és vonják vagy harmincan, de ez a gondoskodás nem menti meg és nem menti fel zömében súlytalan, banális szerzeményeit. Sikerült, sajnos, hatástalanítani Lennon Imagine-jét is, s bár azután igen-igen jólesne az egésztől megszabadulni, mégsem lehet ennyivel leírni. Ezt a "zavart" a legelső szám, az Aalach Tloumouni idézi elő: az az öt perc valóban kivételes, mélysége a Khaled-életmű csúcsából való. Oum Kalthum körüli nagyságrend, és ez megnyugtató. Erre tényleg csak egy király képes, most mit lehet csinálni. (Barclay/Universal, 1999)

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.