Chris Eckmannek a Walkabouts fél lelkét hívják, és azt kell tudni róla, hogy egy alaszkai halkonzervgyárban talált a másik felére, Carla Torgensonra. Egy washingtoni főiskoláról keveredtek oda nyári munkára, esténként pedig énekeltek és gitároztak, ahogy az ilyen táborokban lenni szokott. Aztán Washingtonban még volt egy évük, majd továbbálltak Seattle-be, s lényegében ott hozták össze a Walkabouts zenekart.
A nyolcvanas évek derekán Seattle már a grunge lázában égett - tetszenek még emlékezni Nirvanára, Mudhoneyra, Tadra? -, így a Walkabouts kilógott a sorból, hiszen rá a countrymuzsika éppoly erősen hatott, mint a metál vagy az art-punk. S bár a Sub Pop kiadó előbb-utóbb szerződést kínált, állandóan "magyarázkodni" kényszerült, aztán jobbnak látta, ha átpasszolja az európai kirendeltségének a zenekart.
Időközben "ráadásul" a szintis Glenn Slater is beszállt a csapatba, aki a hetvenes évek szimfonikus rockjáért lelkesedett, minek kö-vetkeztében már a becsületes country-rockba sem fértek bele igazán. (A dobos posztján pedig Terri Moeller állandósult, a basszeresek viszont gyakran cserélődtek, most éppen Joe Skyward van soron, miután Baker Saundersszel `99-ben végzett a heroin.) Mindennek persze még nem kellett volna szolidabb ismertséggel párosulnia, de hát ez van. Szóval nem véletlen, hogy ennek a best ofnak a címe a "pislákolásra" utal.
A Shimmers tizenhárom száma nem azzal a szándékkal került terítékre, hogy felidézze a Walkabouts-história legnagyobb sikereit. Inkább olyan képet fest a zenekarról, amely azt tükrözi, hogy hová jutott, hogy hol tart mostanság. Vagyis háttérbe szorultak a korai hangoskodások, a countrys-folkos fíling is visszafogottabb, s az a - nehezen dobozolható - szomorkás-emelkedett hangvétel az uralkodó, amely a Devil`s Road, a Nighttown, a Trail Of Stars vagy az Ended Up A Stranger albumok sajátja.
A legjobban persze az jár, akinek a Shimmers beavatásul szolgál, lévén ez most valóban válogatott élmény: az embernek összeszorul tőle a torka, a szíve, a gyomra, amije csak van; és teljesen mindegy, hogy Chris vagy Carla hangját hallja-e közben, garantált a mélység, s hozzá az elragadás, az örvény. Görögországban, legalábbis, egészen biztosan, de én azt hiszem, most már próbálkozhatnánk vele a mi vidékünkön is bátran.
Marton László Távolodó
Glitterhouse/Neon, 2003 - a Walkabouts október 22-én tetten érhető Ausztriában, a Szene Wienben
