Lemez: Árnyék és ragyogás (The Walkabouts: Shimmers)

  • 2003. szeptember 25.

Zene

Ha csupán az volna a kérdés, hogy a Walkabouts miért nem futott be Magyarországon, lennének ötleteim. De a Walkabouts, húsz évvel és tizenöt albummal a háta mögött, nem futott be igazán sehol, bár Chris Eckman egyszer megjegyezte egy interjúban, hogy meglepően híresek Görögországban.
Ha csupán az volna a kérdés, hogy a Walkabouts miért nem futott be Magyarországon, lennének ötleteim. De a Walkabouts, húsz évvel és tizenöt albummal a háta mögött, nem futott be igazán sehol, bár Chris Eckman egyszer megjegyezte egy interjúban, hogy meglepően híresek Görögországban.

Chris Eckmannek a Walkabouts fél lelkét hívják, és azt kell tudni róla, hogy egy alaszkai halkonzervgyárban talált a másik felére, Carla Torgensonra. Egy washingtoni főiskoláról keveredtek oda nyári munkára, esténként pedig énekeltek és gitároztak, ahogy az ilyen táborokban lenni szokott. Aztán Washingtonban még volt egy évük, majd továbbálltak Seattle-be, s lényegében ott hozták össze a Walkabouts zenekart.

A nyolcvanas évek derekán Seattle már a grunge lázában égett - tetszenek még emlékezni Nirvanára, Mudhoneyra, Tadra? -, így a Walkabouts kilógott a sorból, hiszen rá a countrymuzsika éppoly erősen hatott, mint a metál vagy az art-punk. S bár a Sub Pop kiadó előbb-utóbb szerződést kínált, állandóan "magyarázkodni" kényszerült, aztán jobbnak látta, ha átpasszolja az európai kirendeltségének a zenekart.

Időközben "ráadásul" a szintis Glenn Slater is beszállt a csapatba, aki a hetvenes évek szimfonikus rockjáért lelkesedett, minek kö-vetkeztében már a becsületes country-rockba sem fértek bele igazán. (A dobos posztján pedig Terri Moeller állandósult, a basszeresek viszont gyakran cserélődtek, most éppen Joe Skyward van soron, miután Baker Saundersszel `99-ben végzett a heroin.) Mindennek persze még nem kellett volna szolidabb ismertséggel párosulnia, de hát ez van. Szóval nem véletlen, hogy ennek a best ofnak a címe a "pislákolásra" utal.

A Shimmers tizenhárom száma nem azzal a szándékkal került terítékre, hogy felidézze a Walkabouts-história legnagyobb sikereit. Inkább olyan képet fest a zenekarról, amely azt tükrözi, hogy hová jutott, hogy hol tart mostanság. Vagyis háttérbe szorultak a korai hangoskodások, a countrys-folkos fíling is visszafogottabb, s az a - nehezen dobozolható - szomorkás-emelkedett hangvétel az uralkodó, amely a Devil`s Road, a Nighttown, a Trail Of Stars vagy az Ended Up A Stranger albumok sajátja.

A legjobban persze az jár, akinek a Shimmers beavatásul szolgál, lévén ez most valóban válogatott élmény: az embernek összeszorul tőle a torka, a szíve, a gyomra, amije csak van; és teljesen mindegy, hogy Chris vagy Carla hangját hallja-e közben, garantált a mélység, s hozzá az elragadás, az örvény. Görögországban, legalábbis, egészen biztosan, de én azt hiszem, most már próbálkozhatnánk vele a mi vidékünkön is bátran.

Marton László Távolodó

Glitterhouse/Neon, 2003 - a Walkabouts október 22-én tetten érhető Ausztriában, a Szene Wienben

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.