n 2001. június 25-én kairói otthonában szívroham áldozata lett "Núbia James Brownja", Ali Hassan Kuban. Ehhez a törékeny úrhoz, ugye emlékszünk, kétszer is szerencsénk volt nemzetközi karrierje csúcsán: 1994 nyarán a Mikszáth Kálmán téren, majd három év múlva a Petőfi Csarnokban. Ott már nagyon megnehezítette a dolgát a Parkinson-kór, turnéra nem is indult később, hír sem érkezett felőle azután.
A múlt év végén, amikor világzenei könyvemben hozzá kanyarodtak az arab szálak, féltem utánajárni, mi történt vele az utóbbi években. Hogyan is nézett volna ki, ha az ő menyegzői muzsikája valóban az ásó-kapa-nagyharanggal zárul? (Meg különben sem kell mindent tudni, mindig abból van a baj.) Aztán már csak pár hónap kellett, hogy kiderüljön: köszöni szépen, megvan; éppen az új lemeze megjelenése előtt áll. Na tessék. Lám.
Nekem szerencsém volt, hozzám előbb ez a lemez jutott el. Ali halálhíre lemaradt pár nappal, de egy normális lemezajánlóra így sem hagyott időt, "belerondított" a nekrológ.
Hát így.
Ali Hassan Kuban 1929-ben született a núbiai Gothában, ahonnan 1942-ben települt Kairóba. Komolyzenei tanulmányokat folytatott, klarinétozott a kairói operaházban, de a "Núbia James Brownja" címet nem ennek köszönhette; hanem annak, amivé a menyegzői muzsikát bűvölte. Alit előbb egy harlemi dzsesszzenekar vendégszereplése kavarta fel, aztán a soul és a latin tánczene - ezek hangneméhez, tempójához és hangszereihez igazította a núbiai pentaton, kaf és aragiid ritmusú dalokat. Ortodox kollégái persze szörnyülködni kezdtek, pedig nem kellett volna: a tizenöt milliós Kairóban nemcsak hogy életben maradt így a hagyományuk, de egyenest hódítani kezdett, túl az "perencián. Míg Egyiptomban milliós nagyságrendben fogytak Ali kazettái, az európai kiadású CD-k megjárták a nemzetközi world music listák magaslatait: From Nubia To Cairo, Walk Like a Nubian, Nubian Magic és most végül...
A Real Nubian éppolyan friss, ropogós, mint bármelyik Ali Hassan Kuban-lemezünk, a nüansznyi különbségek közül legfeljebb két vendégénekes, Salwa Abou Greisha és Shanin Allam jelenléte tűnne fel, ha nem Ali régóta várt hangjába feledkeznénk olyan nagyon. Klasszikus nyolcasában a dobok, a szaxofonok, a harmonika, a basszusgitár és a szintetizátor hasonló szerepkört töltenek be, mint amilyet egy igen népszerű hazai mulatós zenekar elkeserítő tévéműsoraiban láthatunk, a hangszerekkel azonban, és ennek fele sem tréfa, kimerül a párhuzam. Sőt éppen ellenkezőleg.
Hiszen Ali Hassan Kuban nem felhígította, hanem újraértelmezte és haladóvá tette a lakodalmas zenét.
Marton László Távolodó
Piranha/Zenesegély, 2001
