Nemrégiben újabb régészeti lelet bukkant elő, a Led Zeppelin 1972-es Los Angeles-i koncertje - tripla CD-n. Nem sok reményt fűztem hozzá, azt hiszem, felesleges megmagyaráznom, miért. Igaz, hogy a Zeppelin aktív pályafutása során megjelent élő lemez, az 1976-os The Song Remains The Same ritka kivételnek számít a "live album"-ok sorában: nem a dalok stúdióváltozatának reprodukcióit hallhatjuk, hanem valamiféle színpadi alkotómunka eredményét. Csakhogy a lemezen már megmutatkoznak a szétesés, a kifulladás jelei, sőt a rutinmegoldások is. 1975-ben, amikor a koncertet rögzítették (és készítettek belőle egy zavaros filmet), a Led Zeppelin a legnagyobb attrakciónak számított a rockban, megközelíthetetlen félistenek voltak - az akkor már éledező punk éppen az ilyesmit próbálta lesöpörni, nevetségessé tenni.
A The Song Remains The Same tehát a leszálló ág kezdetén született, a most megjelent három lemez viszont azt a pillanatot próbálja megragadni, amikor a Led Zeppelin a csúcsra ért. A három lemez a teljes Led Zeppelin-koncertanyagot tartalmazza, az 1972. június 25-i és 27-i fellépéseken rögzítették. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire veszélyes és gyanús egy ilyen vállalkozás, ráadásul több mint harminc év telt el azóta, de elég elindítani az első cédét, hogy félresöpörjük az előítéleteket, ugyanis az első pillanattól kezdve világos: valami földöntúli csoda részesei vagyunk.
Helyezkedjünk el kényelmesen, és adjuk át magunkat a varázslatnak. Felejtsünk el mindent, ami körülvesz, felejtsünk el mindent, amit eddig a rockról gondoltunk. A felvételt hallgatva ugyanis olyan magasságokba jutunk, ahol eltűnnek a skatulyák, a címkék, ahol már nincsen "könnyű" és "komoly" zene, csak erő, varázslat, mágia. A How The West Won minden idők legjobb koncertalbuma, a többit meg úgysem lehet szavakkal kifejezni.
- legát -
Atlantic/Warner, 2003
