Lemez: Jamaicát behozni (Me One; Patrice)

  • - bogi -
  • 2000. szeptember 21.

Zene

Az alábbi fekete énekes-dalszerzők debütáló anyagait egyaránt a nyár lemezeiként emlegette a külhoni sajtó, és bár hozzánk csak mostanában értek el, az évszaktól függetlenül forrón ajánlom mindkettőt.
Az alábbi fekete énekes-dalszerzők debütáló anyagait egyaránt a nyár lemezeiként emlegette a külhoni sajtó, és bár hozzánk csak mostanában értek el, az évszaktól függetlenül forrón ajánlom mindkettőt.

Me One: As Far As Im Concerned

Ha az előadó nevében szereplő Én és az egyes szám kapcsán egy szokványos No. 1 rapsztár attitűdje - szétkúrom, lerabolom, kicsinálom stb. - jönne le valakinek, hát alaposan melléfog. Az elnevezés korrekt írásmódjáról - borítón a kis m és kis e felett az 1-es kitevőként szerepel - sokkal inkább Einstein relativitástétele ugrik be, és nem is járunk messze az igazságtól, ha Eric Martinban napjaink egyik legintelligensebb, újonc szövegelőjét köszöntjük.

Szándékosan nem rappert mondok, mivel az angliai illetőségű fiatalemberéhez fogható bársonyos hang többnyire nem az említett műfaj sajátja, főleg ha ezen orgánum éneklésre is jócskán hasznosul. De akkora állatságot se állítanék, hogy a srác "a brit reggae jövőjeként közelebb áll a Fugeeshoz, mint Finley Quaye-hez". A tekintélyes szigetországi szaklap kritikusának több szamárságot sikerült összehoznia egy huzatra, köztük a legnyilvánvalóbbat: ezek a dalok távolról sem reggae-re építkeznek. Bár Martin a jóistent Jahként emlegeti, és muzsikájának vibrációja meglehetősen pozitív, a lemez anyaga elsősorban hip-hop alapokra és funky groove-okra támaszkodik, az éneket tekintve pedig a popmelódiák és soulharmóniák dominálnak.

Hasonlítgatások terén tehát sokkal inkább az Arrested Development-, Spearhead-vonalon ildomos elindulni, esetleg az album illusztris vendégeinek nyomán, bár az értelmesebb rap krémjéhez tartozó Guru (Gang Starr) és Dice (The Roots) keménysége inkább elvesz, mint hozzátesz a produkcióhoz.

Mindazonáltal tény, hogy szerepel a lemezen egy kifejezetten wyclefesre sikeredett nóta (Frenemy), de a kijáró respekt meg minden ellenére a Fugees-főnök frissen kijött anyaga nemigen közelíti meg a szóban forgó album szintjét. Mert megmondom Me One: ez a lemez egy szintetikusmentes, instant klasszikus, az van.

Island/Universal Music, 2000

Patrice: Ancient Spirit

Ha már az előzőekben is óvatoskodtam, most komoly bajban leszek, hogy visszafogjam lelkendezésem. Hiszen épp csak pár napja, hogy a kezembe került ez az ´si lélek címre keresztelt lemez, ám azóta nemegyszer kaptam fel a fejem, vagy ébredtem még reggel is arra: már megint honnan a francból szólhat, senki se indította el! Innen belülről, úgy tűnik, de nyilván megzavarodtam.

A havi pár tucatnyi, elérhető közelségben lévő és jónak vélt lemezújdonságot mondjuk egyszer, ha végig bírom hallgatni, maximum a kiemelkedő számokkal újrázok, kizárólag a kedvenceknek jár három alkalom. A Patrice-nál úgy nagyon az elején, körülbelül tíznél tartok, tehát vagy durván cserbenhagyott az érzékelésem, vagy tényleg tud valami lélekzet-visszafojtót a kölyök.

Pedig egyáltalán nem úgy fest, mint az album címe: hisz csupán egy szimpatikus, afrofejű, húszéves fiú néz ránk a borítóról. Ráadásul hamburgi illetőségű, ami a reggae műfajában kifejezetten hátrány, az ősrajongók előszeretettel fitymálják a nem jamaicai származású zenészeket. Mindennek a tetejében emberünk nem is kifejezetten a tradicionális reggae kategóriájában nyomul, muzsikájában szépen összekutyulja a hip-hop, az akusztikus folk, a hagyományos soul, a ragás dance-hall, továbbá a modern elektronikus zenék hangzásvilágát.

Na de ki vevő erre a mismásra? Hát Chris Blackwell biztosan, mivel az Island Records egykori főnöke (manapság a Palm Tree kiadó direktora) a megjelenést követően elsőként rohant Patrice-hoz, ugyan írjon alá már őneki. Tudvalevő, harminc éve Blackwell fedezte fel Bob Marleyt a világ számára, és lehetőségeihez mérten ma sem adja alább. De maradjunk még Marleynál, miután az áttételes kötelék mellett közvetlen kapcsolatot is találunk a Patrice-lemezzel. Az album vendég-vokalistája az exnej Rita Marley bandájában énekel, az öregfiú fúvósválogatott pedig a legendás jamaicai Skatalites zenekar négy tagjából verbuválódott, akik anno a reggae-királlyal is felléptek.

Persze a sorolt zenészek jelenléte még semmiképp sem magyarázná a produceri sietséget, a háttérben hallhatókra összességében nem futja többre egy "korrekt" jelzőnél. Ellenben semmi sem tudja Jamaicát jobban behozni - állítja egy találó méltatás, ami tényleg oké, ha ezen egy látszólag egyszerű, megmagyarázhatatlan életigenlés és örömérzés spontán áramlását értjük. Ebben a tekintetben az ifjú Patrice dallamvezetése elképesztő, és valószínűleg idővel a hangja is legalább Marley-mód beérik, sőt tovább megyek, potenciálisan akár meg is haladhatja a mestert. Részemről drukkolok Blackwellnek, szerződéssel vagy a nélkül, mindegy, csak érje meg.

Sony Music, 2000

- bogi -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.