Nos, a következő albumon pár napja túl vagyunk, Ayeshteni a címe, de nem annyira a mérföldes lépés, mintsem inkább az arányok finom továbbgördítése jellemzi. Ha úgy tetszik, most már végképp nem keverhető össze a Trans-Global Underground, illetve Natacha zenei világa, annak ellenére sem, hogy szerzőként-hangszerelőként-satöbbiként osztozkodnak a stáblistán; ugyanakkor a globál etnó felől igazán elegáns mértéktartással lépeget Natacha az arab shaabi popzene felé, melynek skáláiból ki-kitűnik a klasszikus arab dalok hagyománya. Fordult a kocka, immár az akusztikus hangzást színesíti az elektronika, és messze az arab nyelv uralja a számokat, szinte csak meghúzza magát közöttük a francia vagy az angol. Persze, mondom, popzenéről van szó, katarzisért vagy örökkévalóságért egy másik sorba kéretik beállni, popzenének viszont igen jeles és kiegyensúlyozott, s mi több, az ezt megelőző (és rendkívül sikeres) Gedidát is simán übereli. (Legfeljebb az I Put A Spell On You-feldolgozástól és Nitin Sahwney remixéről szeretnék lemondani.)
Natacháról tudjuk jól, még kislány volt, amikor angol édesanyja és egyiptomi édesapja elvált, s ezután Brüsszel arab negyede, illetve Northampton és London közt ingázva boldogult. A multikulturalizmus éppoly elválaszthatatlan hát a vérétől, mint annak az igénye, hogy Kairóban, apai rokonsága körében, mélyebbről tapintsa ki a gyökereit. Hál´ isten szó sincs arról, hogy kategorikus választás elé kényszerülne. Az Ayeshteni pedig azt tanúsítja, hogy végül is nem elképzelhetetlen egyszerre kint is, bent is fogni egeret.
m. l. t.
Mantra, 2001
