Lemez: Mielőtt kínossá borulna(Gypsy Caravan)

szerző
m. l. t.
publikálva
2001/12. (03. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

2000 őszén Magyarországra érkezett Stacy Banet, az amerikai Putumayo kiadó felderítője roma muzsikákat keresni. Összevásárolta, amit csak lehet, aztán nagyot ámulhatott, hiszen a közelmúltban Gypsy Caravan címmel megjelent nemzetközi válogatás tíz zenekarából végül is mi adtunk négyet, s mi több: a Romanyi Rota két számmal is észrevétette magát. Stacy Banet kimondottan folkban utazott, így esett még választása a Kalyi Jagra, az Ando Dromra és az Amaro Sunóra. Az egyik szem persze sír: milyen kár, hogy Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Bandje, aztán a Romano Drom, a Ternipe vagy a Kanizsa Csillagai kimaradt, de a másik hangosabban nevet: ebből a lemezből mégiscsak az derül ki, hogy a magyarországi roma népzenei színtér a nemzetközi fölé emelkedett.

n 2000 őszén Magyarországra érkezett Stacy Banet, az amerikai Putumayo kiadó felderítője roma muzsikákat keresni. Összevásárolta, amit csak lehet, aztán nagyot ámulhatott, hiszen a közelmúltban Gypsy Caravan címmel megjelent nemzetközi válogatás tíz zenekarából végül is mi adtunk négyet, s mi több: a Romanyi Rota két számmal is észrevétette magát. Stacy Banet kimondottan folkban utazott, így esett még választása a Kalyi Jagra, az Ando Dromra és az Amaro Sunóra. Az egyik szem persze sír: milyen kár, hogy Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Bandje, aztán a Romano Drom, a Ternipe vagy a Kanizsa Csillagai kimaradt, de a másik hangosabban nevet: ebből a lemezből mégiscsak az derül ki, hogy a magyarországi roma népzenei színtér a nemzetközi fölé emelkedett.

Sőt. Ha engem kérdez Stacy Banet, igyekeztem volna rávenni egy kimondottan hazai válogatásra. Tudniillik a Putumayo is úgy járt volna jobban, hiszen ez így nem egy átgondolt anyag. Nincs fonal, amelyre fel lehetne fűzni, könnyedén megkerül húzós országokat és neveket, valójában arról szól csak, hogy Stacynek bizonyára nagyon megtetszett ez a tizenegy dal. (Rosszabb indulattal: ezekre olcsóbban mérték a kiadói jogot.) A mi dolgainkhoz viszonylag megbízható füllel nyúlt, amúgy nem bíznám rá a lemezkészletem: az isten sem érti, mért kellett neki a szirupos-közhelyes (ukrajnai-moldovai-kanadai) Djelem, mért nem sikerült sokkal erősebb dalt választani az amúgy nem jelentéktelen (francia) Thierry Robintól, mért pont Vlatko Stefanovski és az ő popdala nyert Macedóniából, estébé estébé - inkább abbahagyom.

Annál is inkább, mert mielőtt kínossá borulna a mérleg, ide kell írnom, hogy az előttem idáig ismeretlen (szerb) Saban Bajramovictól elájultam. Ha úgy tetszik, innentől nekem megérte, aki nem hiszi, járjon utána. (Azt olvasni, hogy miután egy nő miatt meglépett a seregből, öt évre lecsukták, és hogy a mai napig abból él, amit a börtönben összeszedett. Klassz hely lehetett, ebből a számból úgy ítélem meg; de még van vagy húsz nagylemeze, hogy intenzívebben is megbizonyosodjak.)

Hát így. Aki komolyan veszi a cigányzenét, vegye inkább a német Network kiadó Road Of The Gypsyes című válogatását, az egy alapos kirándulás. Mindazonáltal köszönet és hála a Putumayónak, amiért megismertette - s talán megszerettette - a világgal roma zenekaraink felét: az Országimázs Központnak aligha jutott volna az eszébe. Igaz, a "magyarabb" zenekarok sem.

m. l. t.

Putumayo/IndieGo, 2001

szerző
m. l. t.
publikálva
2001/12. (03. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...