Lemez: Mindent bele (Fanna Flash: Fusion)

- minek -
2001. február 8.

Zene

Emlékszünk rá: a német, akár a gond, nem jár egyedül. Derrick például mindig Harryval mutatkozott, miként Marx Engelsszel, Thomas A. pedig Dieter B.-vel - utóbbiakért elnézést kérünk, ha már egyszer ők maguk egykoron elmulasztották megtenni. Annál is inkább, mert időközben előkerült két újabb derék német, nevezett Roland Appel és Christian Prommer: mindkettő képzett dobosból lett DJ és producer, együtt pedig ők a Fauna Flash, amelynek neve egykoron gyakorlatilag egyet jelentett a német drum and bass-szel. Ma már ez sem írja le tökéletesen a valóságot, elvégre a Fauna Flash új lemezéből látszik, hogy a fiúk otthon vannak a szubtilis modern tánczenék szinte valamennyi alfajában, ennek megfelelően e (sorban második) nagylemezükön valóban azt hallunk, amit a cím kínál: fúziós zenét 2001-ből. A Fauna Flashtől mi sem áll távolabb, mint az öncélú, destruktív purizmus: miközben darendbézes kollégáik jó része a föld- annyának földannya hangzás és a permanens huszonnégy órás vasverés hívei (ezt támasztják alá a kurrens számcímek is, mint például: Gyilkos golyó, Gyilkos méhek, Emberölés, Parazita, Rejszoló robotok ellenfényben stb.), addig a játékos kedvű friccek inkább a jótékony eklektikát és az érzéki izgalmakat preferálják: bossa és dzsungel, latin és jazz, soul és garázs esik egymásnak, gyürkőznek egy kicsit, azután összefonódva lejtenek tovább a hallójáratokon át egyenesen be a nyúltagy alá. De mit is lehetne mondani egy lemezről, amely gyönyörű mutáns dubbal indul, és szinte már émelyítően optimista-aktivista hip-hop cuccal végződik (az utóbbiban az Aphrodelics nyomja a szöveget), közben meg minden megtörténik a hallgatóval, ami egy politoxikomán éjszakai elhajlás közben elvárható. A két lánglelkű, káposztafejű őrült gyorsasággal váltogatja a stílusokat, s ennek megfelelően nehezen lehet megunni ezt a bő órás hanganyagot - ráadásul elképzelhetjük, hányféle DJ-szettbe tudnának illeszkedni az egyes fődarabok, s kívánságunk már teljesült is. Azt a kiadói infó is büszkén említi, hogy a Fusionből lemezlovasi munkásságuk során egyformán merített Peshay és Tom Middleton (Global Communication/Jedi Knights), az alkotótárs Rainer Trüby és Gilles Peterson (Talkin Loud kiadó), Kruder und Dorfmeister vagy a Kyoto Jazz Massive. A költőt idézve: a német név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, csak Rudi Völler frizuráját felejthetnénk valahogy.

Fauna Flash: Fusion

Emlékszünk rá: a német, akár a gond, nem jár egyedül. Derrick például mindig Harryval mutatkozott, miként Marx Engelsszel, Thomas A. pedig Dieter B.-vel - utóbbiakért elnézést kérünk, ha már egyszer ők maguk egykoron elmulasztották megtenni. Annál is inkább, mert időközben előkerült két újabb derék német, nevezett Roland Appel és Christian Prommer: mindkettő képzett dobosból lett DJ és producer, együtt pedig ők a Fauna Flash, amelynek neve egykoron gyakorlatilag egyet jelentett a német drum and bass-szel. Ma már ez sem írja le tökéletesen a valóságot, elvégre a Fauna Flash új lemezéből látszik, hogy a fiúk otthon vannak a szubtilis modern tánczenék szinte valamennyi alfajában, ennek megfelelően e (sorban második) nagylemezükön valóban azt hallunk, amit a cím kínál: fúziós zenét 2001-ből. A Fauna Flashtől mi sem áll távolabb, mint az öncélú, destruktív purizmus: miközben darendbézes kollégáik jó része a föld- annyának földannya hangzás és a permanens huszonnégy órás vasverés hívei (ezt támasztják alá a kurrens számcímek is, mint például: Gyilkos golyó, Gyilkos méhek, Emberölés, Parazita, Rejszoló robotok ellenfényben stb.), addig a játékos kedvű friccek inkább a jótékony eklektikát és az érzéki izgalmakat preferálják: bossa és dzsungel, latin és jazz, soul és garázs esik egymásnak, gyürkőznek egy kicsit, azután összefonódva lejtenek tovább a hallójáratokon át egyenesen be a nyúltagy alá. De mit is lehetne mondani egy lemezről, amely gyönyörű mutáns dubbal indul, és szinte már émelyítően optimista-aktivista hip-hop cuccal végződik (az utóbbiban az Aphrodelics nyomja a szöveget), közben meg minden megtörténik a hallgatóval, ami egy politoxikomán éjszakai elhajlás közben elvárható. A két lánglelkű, káposztafejű őrült gyorsasággal váltogatja a stílusokat, s ennek megfelelően nehezen lehet megunni ezt a bő órás hanganyagot - ráadásul elképzelhetjük, hányféle DJ-szettbe tudnának illeszkedni az egyes fődarabok, s kívánságunk már teljesült is. Azt a kiadói infó is büszkén említi, hogy a Fusionből lemezlovasi munkásságuk során egyformán merített Peshay és Tom Middleton (Global Communication/Jedi Knights), az alkotótárs Rainer Trüby és Gilles Peterson (Talkin Loud kiadó), Kruder und Dorfmeister vagy a Kyoto Jazz Massive. A költőt idézve: a német név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, csak Rudi Völler frizuráját felejthetnénk valahogy.

- minek -

Compost/Deep Music Depo, 2001)