Lemez: Nevén nevezni (Sade: Lovers Rock)

  • - bogi -
  • 2001. január 18.

Zene

Bár e lemezajánló még év végi adósság, időzítése annyiban mégis indokolt, hogy Helen Folsade Adu énekesnő ezen lapszám megjelenésének hetében ünnepli 42. születésnapját. Kap is a koráért, szegényem, rendesen, új lemeze kapcsán olvastam a világhálón: "Öreg banya már ez a Sade, idejétmúlt zenei alapokkal próbálkozik, a groove-ok meg eltűntek a nótáiból..." Hogy miért nem az ilyennek vágja szanaszéjjel a számítógépét a szerelemvírus!?
Bár e lemezajánló még év végi adósság, időzítése annyiban mégis indokolt, hogy Helen Folsade Adu énekesnő ezen lapszám megjelenésének hetében ünnepli 42. születésnapját. Kap is a koráért, szegényem, rendesen, új lemeze kapcsán olvastam a világhálón: "Öreg banya már ez a Sade, idejétmúlt zenei alapokkal próbálkozik, a groove-ok meg eltűntek a nótáiból..." Hogy miért nem az ilyennek vágja szanaszéjjel a számítógépét a szerelemvírus!?

Nos, részemről a fentiek szöges ellentétéről tudok csak beszámolni. Kábé három hónapja akadtam el a távkapcsolómmal egy francia tévécsatornán, nézd már, mondom, Sade-emlékműsort nyomatnak. De aztán hamarosan kiderült, hogy a lelkemadta egy ténylegesen élő műsorban szerepelt, ahol is elbűvölőbbnek tetszett, mint valaha, ráadásul nyolc év után végre ismét kiadott egy albumot.

Nem a közelmúltban jött ki a Love Deluxe (1992), az fix, a debütáló Diamond Life-ra (1984) meg már mint klasszikus kövületre emlékszem. Caklipakli négy sorlemezének - az említettek mellett Promise (1985) és Stronger Than Pride (1988) - a lényegét elég könnyű summázni: lehettem én metálos, punk vagy éppen új hullámos, az hétszentség, hogy a Sade-számokra szeretkeztem legtöbbször. Valószínű különben, hogy mások is lehettek így ezzel, egy tréfásabb elemző szerint a 80-as évek végi generációs robbanás egyenesen Sadénak köszönhető. A hidegnek egyáltalán nem titulálható, mégis coolnak (soul, latin, acid jazz plusz miegyebek) nevezett stílus királynője jócskán részesült hivatalos elismerésben: begyűjtött egy Grammy-díjat, tucatnyi sikere vezette a slágerlistákat, és eladott vagy negyvenmillió lemezt.

A nigériai apától és angol anyától született Sade négyéves korától a szigetországban nevelkedett, a 90-es években egy ideig Madridban élt, a legutolsó információm szerint pedig Jamaicába helyezte át rezidenciáját. Utóbbi hír legalább magyarázza az új anyag címét, ugyanis a Lovers Rock a reggae őshazájában külön műfajt jelöl. Kedvenc tánczenémről, a reggae szerelmes dalos ágáról van szó, amelyet Marley definíciója szerint az örömteli ütem, a szomorú szöveg és a pozitív üzenet (vibráció) jellemez. Ez a Sade-lemez ellenben közel sem tánczene, reggae-elemek csupán elvétve fedezhetők fel benne, örömittas ritmusokkal nem igazán találkozhatunk. Nem is sikerült beleszeretnem a metrón és villamoson megtett első pár kör alkalmával, viszont annál nagyobbat ütött késő esti meghallgatásakor. Azonnal a helyére került minden: Sade, bár mélyebbre nyúlt, kétségkívül feljebb ért, hangjával valamiképp még akkor is képes szárnyalni, ha a dal témája éppenséggel gödörbe taszítana. Zenéje minimál és meditál, szövegeiben egy eddig kevésbé hangsúlyos, magasabb szemszög mutatkozik.

Ahogy a Lovers Rock-stílus tetőfokán a szerelmi vallomás célszemélye behelyettesíthető, magyarán nem egyértelmű, hogy az odaadás kinek vagy minek szól valójában, címadó szerzeményében Sade is ugyanígy tesz. S noha nem nevezi meg, mégis belengi az egész albumot.

- bogi -

Epic/Sony, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.