Lemez: Nincs remény! (Forever Cuba)

publikálva
2001/12. (03. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Aki azt hiszi, hogy egyszer csak vége szakad a kubai lemezdömpingnek, az téved. Most a Tumi Music névre hallgató brit lemezkiadó szerencséltetett minket újabb négy albummal, melyek nem is rosszabbak, nem is jobbak az átlagnál.

Aki azt hiszi, hogy egyszer csak vége szakad a kubai lemezdömpingnek, az téved. Most a Tumi Music névre hallgató brit lemezkiadó szerencséltetett minket újabb négy albummal, melyek nem is rosszabbak, nem is jobbak az átlagnál.

Két válogatást a kubai Egrem nevű kiadótól átvett és a maguk által rögzített anyagokból állítottak össze kábé fele-fele arányban. Az egyiken, mint a The Stars of Buena Vista címből is kiderül, főleg a Buena Vista körül sertepertélő - és május 27-én a Margit-szigetre látogató - öregek morzsái hallhatók. A sokrétű anyagban vannak feszesebb, dögösebb felvételek, de vannak olyanok is, amelyek csak az esztrádzene kategóriájában értékelhetők. Különösen vadak a vonósokkal kibélelt, kis fuvolácskákkal színezett dalocskák, melyekhez képest Harangozó Teri maga a progresszió, csak éppen, mondjuk, Omara Portoundo énekel. Nekem leginkább Pio Leyva, a jókedvű öregember és a kubai cowboy, Eliades Ochoa jön be, de a megrögzött Buena Vista-fanoknak jó kiegészítő anyag.

A másik válogatás a Tabaco & Ron címen megjelenő, négyrészesre tervezett sorozat második része. Ezen főleg a kiadó istállójához tartozó, inkább középgenerációs csapatok szerepelnek. Ennél fogva a zene táncosabb, bulisabb, sokrétűbb: Isaac Delgado, Roberto Plá, Los Van Van, Celina Gonzalez, Orchestra Aragón, Rey Crespo, salsa, son, guaracha, cumbia, latin jazz, timba, bolero, szóval egy keresztmetszet a mai kubai kínálatból, melyből pontos képet kapunk arról, hogy a kiadó merre nyomul.

Kicsit jobb a helyzet a másik két albummal, ezek a szvingkorszak big band-hagyományát viszik tovább latin szövetbe ágyazva. Az Afro-Cuban All Stars jól szól, van húzása, a Felix Baloy nevű énekesnek nagyon értő a csukája, de amikor megszólalt a villanygitár, akkor kiestem a fotelból. Amúgy a csomagból ez az album áll hozzám a legközelebb, és nemcsak a sok fúvós miatt, hanem mert itt érzem a legtöbb ambíciót, munkát és a legkevesebb nyálat.

A másik nagyobb formáció a Benny Moré emlékzenekar, egy Benny Santos nevű énekessel a főszerepben, akinek a hangja állítólag tökre hasonlít legendás elődjéhez, bár ez önmagában még nem érdem. Kompakt hangzás, kiszámítható hangszerelés és sok szép dal, melyekben folyton énekelnek, jópofa kórusokkal alátámasztva.

Így utólag azt gondolom, hogy a kubai zene nagy durranása részben az "ízi liszining"-nek és a retró divatjának köszönhető, nem csoda, hogy a szövegekben a Kuba és a pátria szavak mellett gyakran előfordul a nosztalgia is. Könnyű nekik, egy Castro nevű úr és bandája még azelőtt elzárta őket a külvilágtól, hogy a tánczenét idézőjelbe tette az őszinte rock és az avantgárd kihozta a vendéglátóiparból a jazzt. Nekik meg maradt a nyomor, az aranykor délibábja és az a sajátos ritmusvilág, amit az afrikai, a karibi és a spanyol hatásokból kikevert a történelem.

Czabán György Karburátor

The Stars of Buena Vista, Tobaco & Ron (vulume two), Afro-Cuban All Stars Present Felix Baloy, Benny Santos y su Banda Gigante Benny Moré; Tumi/IndieGo, 1999-2000

publikálva
2001/12. (03. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...