Lemez: Nincs remény! (Forever Cuba)

  • 2001. március 22.

Zene

Aki azt hiszi, hogy egyszer csak vége szakad a kubai lemezdömpingnek, az téved. Most a Tumi Music névre hallgató brit lemezkiadó szerencséltetett minket újabb négy albummal, melyek nem is rosszabbak, nem is jobbak az átlagnál.
Aki azt hiszi, hogy egyszer csak vége szakad a kubai lemezdömpingnek, az téved. Most a Tumi Music névre hallgató brit lemezkiadó szerencséltetett minket újabb négy albummal, melyek nem is rosszabbak, nem is jobbak az átlagnál.

Két válogatást a kubai Egrem nevű kiadótól átvett és a maguk által rögzített anyagokból állítottak össze kábé fele-fele arányban. Az egyiken, mint a The Stars of Buena Vista címből is kiderül, főleg a Buena Vista körül sertepertélő - és május 27-én a Margit-szigetre látogató - öregek morzsái hallhatók. A sokrétű anyagban vannak feszesebb, dögösebb felvételek, de vannak olyanok is, amelyek csak az esztrádzene kategóriájában értékelhetők. Különösen vadak a vonósokkal kibélelt, kis fuvolácskákkal színezett dalocskák, melyekhez képest Harangozó Teri maga a progresszió, csak éppen, mondjuk, Omara Portoundo énekel. Nekem leginkább Pio Leyva, a jókedvű öregember és a kubai cowboy, Eliades Ochoa jön be, de a megrögzött Buena Vista-fanoknak jó kiegészítő anyag.

A másik válogatás a Tabaco & Ron címen megjelenő, négyrészesre tervezett sorozat második része. Ezen főleg a kiadó istállójához tartozó, inkább középgenerációs csapatok szerepelnek. Ennél fogva a zene táncosabb, bulisabb, sokrétűbb: Isaac Delgado, Roberto Plá, Los Van Van, Celina Gonzalez, Orchestra Aragón, Rey Crespo, salsa, son, guaracha, cumbia, latin jazz, timba, bolero, szóval egy keresztmetszet a mai kubai kínálatból, melyből pontos képet kapunk arról, hogy a kiadó merre nyomul.

Kicsit jobb a helyzet a másik két albummal, ezek a szvingkorszak big band-hagyományát viszik tovább latin szövetbe ágyazva. Az Afro-Cuban All Stars jól szól, van húzása, a Felix Baloy nevű énekesnek nagyon értő a csukája, de amikor megszólalt a villanygitár, akkor kiestem a fotelból. Amúgy a csomagból ez az album áll hozzám a legközelebb, és nemcsak a sok fúvós miatt, hanem mert itt érzem a legtöbb ambíciót, munkát és a legkevesebb nyálat.

A másik nagyobb formáció a Benny Moré emlékzenekar, egy Benny Santos nevű énekessel a főszerepben, akinek a hangja állítólag tökre hasonlít legendás elődjéhez, bár ez önmagában még nem érdem. Kompakt hangzás, kiszámítható hangszerelés és sok szép dal, melyekben folyton énekelnek, jópofa kórusokkal alátámasztva.

Így utólag azt gondolom, hogy a kubai zene nagy durranása részben az "ízi liszining"-nek és a retró divatjának köszönhető, nem csoda, hogy a szövegekben a Kuba és a pátria szavak mellett gyakran előfordul a nosztalgia is. Könnyű nekik, egy Castro nevű úr és bandája még azelőtt elzárta őket a külvilágtól, hogy a tánczenét idézőjelbe tette az őszinte rock és az avantgárd kihozta a vendéglátóiparból a jazzt. Nekik meg maradt a nyomor, az aranykor délibábja és az a sajátos ritmusvilág, amit az afrikai, a karibi és a spanyol hatásokból kikevert a történelem.

Czabán György Karburátor

The Stars of Buena Vista, Tobaco & Ron (vulume two), Afro-Cuban All Stars Present Felix Baloy, Benny Santos y su Banda Gigante Benny Moré; Tumi/IndieGo, 1999-2000

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.