Lemez: Táncol és mellélép (Perry Farrell: Song Yet To Be Sung)

  • - greff -
  • 2001. augusztus 30.

Zene

Ültem a tévé előtt a minap, dinamikusan elszörföztem a huszadik születésnapi partiját ülő emtívi partjaiig, s a hosszadalmas közvetítés során egyszerre csak Perry Farrell bámult rám a képernyőről. Aranyszínű öltönyben, valamint Dave Navarro gitáros és Stephen Perkins dobos társaságában feszített, szóval nagyon úgy néz ki, hogy a négy évvel ezelőtti elbénázott próbálkozást követően most akkor ismét van Jane´s Addiction. Onnan kezdem.
Ültem a tévé előtt a minap, dinamikusan elszörföztem a huszadik születésnapi partiját ülő emtívi partjaiig, s a hosszadalmas közvetítés során egyszerre csak Perry Farrell bámult rám a képernyőről. Aranyszínű öltönyben, valamint Dave Navarro gitáros és Stephen Perkins dobos társaságában feszített, szóval nagyon úgy néz ki, hogy a négy évvel ezelőtti elbénázott próbálkozást követően most akkor ismét van Jane´s Addiction. Onnan kezdem.

A kilencvenes évek legelején ez volt az a zenekar, amelynek sorsa csudaszépen lemodellezte az amerikai alternatív rock számos csapatának kicsivel később kibontakozó karrierjét. Adva volt egy tehetséges és üdítően beteg fickókból álló társaság, amelynek pikáns, tarka gitárzenéje igazán friss hangnak számított, ráadásul tisztességesen be is kajálta a jónép: a földalatti klubok padlatáról egy nap a szupersztárság kapujánál találta magát. Ám a mainstream zeneipar szokásos aljasságai, no és főképp a heroin rövid időn belül úgy hazavágta, hogy csak nyekkent (de legalább élve keveredett ki a kalandból mind a négy zenész). Három masszív lemez maradt utána (Jane´s Addiction, Nothing´s Schocking, Ritual De Lo Habitual), amelyek egészen jól bírnak az idővel: e néhány sorra készülve előkapartam azt a kazettámat, amelyre még a gimnáziumban másolta rá az angoltanárom a Nothingot, és jól megdöngettem: valóságos, igen korrekt élménynek bizonyult.

Perry aztán az általa alapított amerikai utazó zenefesztivál, a Lollapalooza felett őrködött (majd elhatárolódott az ügytől, mondván, elkurvult az egész), valamint a Porno For Pyrosban énekelt. Egész klassz zenekar volt az is, kettő darab nagylemezt (Porno For Pyros és Good God´s Urge) ért meg. ´97-ben hajszál híja volt, hogy újra frankón összejöjjön a Jane´s, de csak pár koncert meg egy válogatáslemez lett belőle, aztán ment tovább mindenki a maga útján.

Farrell például három éven keresztül dolgozott ezen az első, tánczenésre vett szólólemezén. Lelövöm a poént: jócskán csalódás. És ebben nem is igazán Perry teljesítménye a ludas. Mondjuk, ez a jellegzetesen magas hang a vártnál jóval visszafogottabban süvölt mostan, de azért ezeket a kígyózó dallamokat önmagukban véve jólesik hallhatni. Hanem ami alattuk zörög, az igencsak méltánytalan. A Song Yet To Be Sung elkészítéséhez, olvasom, jelentős erők sorakoztak föl: Alan Moulder a Nine Inch Nails, Marius de Vries pedig Björk mellett villantott, de ide nekem a rozsdás bökőt, hogy ezeket az ásatag drum ´n´ bass- meg dubalapokat akármelyik lelkesebb csepeli hobbidídzsé ki bírná keverni, miután figyelmesen végighallgatta mondjuk az Asian Dub Foundation lemezeit. Nem beszélve a romantikus szintetizátor-futamokról. Röpke, illékony pillanatokra áll össze úgy igazán a kép, amúgy viszont jobbára háttérzene szöszmötöléshez, ami engem simán kiborít, mikor egy ilyen kaliberű figuráról van szó.

Szóval ezt a kört elfelejteni, és várni a Jane´st: csináljanak csodát, én meg majd elhiszem.

- greff -

EMI, 2001

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.