Nincs ebben semmi mellébeszélés, akit nem érdekel a Depeche Mode, ennyit érdemel, akit viszont ezek miatt taszít az együttes, higgadjon le, amíg nem késő: a Depeche Mode sokkal izgalmasabb dolog, mint valami Backstreet Boys-tinédzsertombolás. A bevezetésben írt ismeretető csupán semmitmondás, bár tény, hogy a budapesti fan-klubok közül a Depeche Mode-é a legkomolyabb, legradikálisabb és legfanatikusabb. Mondhatnánk, legátfogóbb, bár ez talán túlzás.
Az viszont nem túlzás, hogy több mint húsz éve létezik az együttes. Ezt akár tiszteletre méltónak is tarthatnánk, bár volt egy időszak - a kilencvenes évek közepe -, amikor a legelfogultabb Mode-rajongók sem gondolták komolyan, hogy kedvenceiket az ezredforduló után is láthatják-hallhatják, mivel akkoriban került Dave Gahan énekes halál közeli kapcsolatba a heroinnal, és akkoriban hagyta el az együttest Alan Wilder, aki egyszerre volt feltűnés nélküli háttérember és meghatározó kulcsfigura.
A Depeche Mode két és fél főre fogyatkozott - Gahan hol élt, hol halt -, amikor Ultra címmel megjelent legutóbbi albumuk. Ennek négy éve. Innentől kezdve azonban ismét elkezdtek a dolgok jóra fordulni, 1998-99-ben négy CD-ből álló kislemez-válogatás jelent meg, amit aztán világ körüli turné, élet, erő, egészség követett. A teljes regenerálódásra - vadonatúj dalok - azonban mostanáig kellett várni.
Ami a legfontosabb: az Exciter című lemezhez hasonlóan egységes és kikezdhetetlen albummal a Depeche Mode a nyolcvanas évek vége óta nem jelentkezett. Martin Gore dalaihoz és Dave Gahan énekéhez akkoriban a szintetizátorban rejlő lehetőségek, a hangszínek - ebben volt Alan Wilder király - adták meg azt a pluszt, amitől a DM egyedivé és összetéveszthetetlenné vált. Az ezt követő időszak Depeche Mode-ja - a megújulás jegyében - viszont arról szólt, hogy egy teljesen "műfajidegen" dolgot, vagyis a gitárt sikerül-e integrálni ebbe a nagyon jellegzetes és megbonthatatlannak tűnő zenébe. Született ugyan egy rakás nagyszerű gitáros dal, ám a teljes produkciót illetően, "lemezszinten" nem működött a dolog.
Az Exciter esetében nincsenek hiányosságok, amit hallunk, mind egy szálig markáns gitárzene, a zeneszerző Martin Gore tehát "hazatalált". Ez azonban ne tévesszen meg senkit. Az Exciter elsősorban azért mégis egy összetéveszthetetlen Depeche Mode-lemez. 1987 óta a legjobb.
- legát -
EMI/Mute Records, 2001
