Lemez

Leonard Bernstein - An American in Paris

Zene

Habár a legjobb felvételeit Bernstein a New York-i meg a Bécsi Filharmonikusokkal rögzítette, mégis hamisítatlan nagy találkozások sorát kínálja az a 7 lemezes antológia, amely az amerikai maestro és a Francia Nemzeti Zenekar (ONF) 1975 és 1979 közötti közös koncertjeit és stúdiófelvételeit tartalmazza. A karmester és az együttes egymás iránti affinitása máig tapintható, s az életközépi válsága táján is váltig tánclépésben dirigáló Bernstein szín- és ritmusérzéke meg játékossága tág teret kapott az ONF hazai pályáján: amikor Berlioz, s pláne, amikor Ravel és Milhaud muzsikája volt műsoron. Talán épp e két utóbbi szerző művei, a La Valse, az Alborada del gracioso, illetve A világ teremtése trackjei az összeállítás csúcspontjai, s Ravel kompozíciói­hoz kapcsolódik a leginkább delikát szakasz is: egy ’75-ös próba hangfelvétele. Ez a próba éppen olyan, amilyennek előzetesen elképzelnénk, sőt még olyanabb: Bernstein énekelve instruál, ollézik, bohóckodik, sokat dicsér és néha korhol is, mindvégig bájos franciasággal. Továbbá zongorázik is, próbán és koncerten egyaránt: Ravel G-dúr zongoraversenyét játssza, méghozzá egészen kiválóan, s vajmi kevéssé meglepő módon a zsigereiben érezve a jazzes felszikrázásokat. Persze nem ő a legnagyobb hangszeres szólista ezeken a lemezeken, de még csak nem is a Tzigane-ban szólózó Boris Belkin, vagy a Rahmanyinov 3. zongoraversenyét az elvárt hatásfokon teljesítő Alexis Weissenberg, hanem az éppen ekkortájt emigrációba kényszerített Msztyiszlav Rosztropovics. Szláva, Bernstein meghitt játszótársa itt is csodálatosan muzsikált, és mi legfeljebb azt sajnálhatjuk – az őszinteségünket picit restellve –, hogy Schumann Csellóversenye még így sem tetszik a zeneszerzői életmű csúcsának, s hogy Ernest Bloch Schelomo című héber rapszódiája szintúgy nem ostromolja a hangszer irodalmának legmagasabb ormait.

 

Warner Classics (7 CD), 2018

 

 

 

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.