Liszt–Tausig: Faust-szimfónia

Mester és tanítvány együttműködésének szép dokumentuma ez a lemez. Liszt nemcsak a 19. század legnagyobb zongoravirtuóza és egyik legjelentősebb újító szellemű zeneszerzője volt, de hatalmas jelentőségű zongoratanár is, akit iskola vett körül, tanítványai alapozták meg a 20. század zongoraművészetét (hogy mást ne is említsünk: a Liszt-növendék Thomán Istvántól tanult Bartók és Dohnányi). Liszt egyik legjelentősebb diákja volt a tragikusan korán, harminc­évesen, tífuszban elhunyt Carl Tausig (1841–1871). Ő nem csak Liszt szellemében zongorázott, de zenei gondolkodásmódjában is követte mesterét: például az átiratok készítése iránt megnyilvánuló szenvedélye terén. Zongoraátiratot készített Liszt tizenegy szimfonikus költeményéből, és szintén zongorára dolgozta át az életmű egyik legnagyobb teljesítményét, a szimfonikus zenekarra, tenorszólóra és férfikarra komponált Faust-szimfóniát (1854). Ez a transzkripció mindmáig nem jelent meg lemezen.

Lajkó István (1982) készített CD-t a műből, melynek felvételén a Gre­tchen-tétel hiányosan fennmaradt átirata – indokoltan – kiegészítés nélkül hallható. Miért érdekes a Faust-szimfónia zongorán? Egyrészt mert maga az átirat elkészítése eredendően liszti gesztus Tausig részéről (hiszen mestere szenvedélyes átíró volt), másrészt az eredetileg zenekari színvilágú mű a szikár zongoraletétben sokkal elvontabb, „filozofikusabb” hatást kelt, és ez a szigorúbb megszólalásmód felszínre segíti és hangsúlyozza a Faust-szimfónia és egy másik fausti fogantatású mű, az eredetileg is zongorára fogalmazott h-moll szonáta rokon vonásait. Lajkó a mű elvont tisztaságát érvényre juttatva, de a színek iránt sem közömbösen, karakteresen szólaltatja meg Liszt és Tausig művét. Előadása hiteles és pontos, legfeljebb az erőteljesebb személyiség formátumát hiányolhatjuk olykor.

Liszt–Tausig: Faust Symphony. World premiere recording. István Lajkó – piano. Hungaroton, 2016