Lemez

Liszt–Tausig: Faust-szimfónia

  • - csk -
  • 2017. május 20.

Zene

Mester és tanítvány együttműködésének szép dokumentuma ez a lemez. Liszt nemcsak a 19. század legnagyobb zongoravirtuóza és egyik legjelentősebb újító szellemű zeneszerzője volt, de hatalmas jelentőségű zongoratanár is, akit iskola vett körül, tanítványai alapozták meg a 20. század zongoraművészetét (hogy mást ne is említsünk: a Liszt-növendék Thomán Istvántól tanult Bartók és Dohnányi). Liszt egyik legjelentősebb diákja volt a tragikusan korán, harminc­évesen, tífuszban elhunyt Carl Tausig (1841–1871). Ő nem csak Liszt szellemében zongorázott, de zenei gondolkodásmódjában is követte mesterét: például az átiratok készítése iránt megnyilvánuló szenvedélye terén. Zongoraátiratot készített Liszt tizenegy szimfonikus költeményéből, és szintén zongorára dolgozta át az életmű egyik legnagyobb teljesítményét, a szimfonikus zenekarra, tenorszólóra és férfikarra komponált Faust-szimfóniát (1854). Ez a transzkripció mindmáig nem jelent meg lemezen.

Lajkó István (1982) készített CD-t a műből, melynek felvételén a Gre­tchen-tétel hiányosan fennmaradt átirata – indokoltan – kiegészítés nélkül hallható. Miért érdekes a Faust-szimfónia zongorán? Egyrészt mert maga az átirat elkészítése eredendően liszti gesztus Tausig részéről (hiszen mestere szenvedélyes átíró volt), másrészt az eredetileg zenekari színvilágú mű a szikár zongoraletétben sokkal elvontabb, „filozofikusabb” hatást kelt, és ez a szigorúbb megszólalásmód felszínre segíti és hangsúlyozza a Faust-szimfónia és egy másik fausti fogantatású mű, az eredetileg is zongorára fogalmazott h-moll szonáta rokon vonásait. Lajkó a mű elvont tisztaságát érvényre juttatva, de a színek iránt sem közömbösen, karakteresen szólaltatja meg Liszt és Tausig művét. Előadása hiteles és pontos, legfeljebb az erőteljesebb személyiség formátumát hiányolhatjuk olykor.
Liszt–Tausig: Faust Symphony. World premiere recording. István Lajkó – piano. Hungaroton, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.