Lemez

Liszt–Tausig: Faust-szimfónia

  • - csk -
  • 2017. május 20.

Zene

Mester és tanítvány együttműködésének szép dokumentuma ez a lemez. Liszt nemcsak a 19. század legnagyobb zongoravirtuóza és egyik legjelentősebb újító szellemű zeneszerzője volt, de hatalmas jelentőségű zongoratanár is, akit iskola vett körül, tanítványai alapozták meg a 20. század zongoraművészetét (hogy mást ne is említsünk: a Liszt-növendék Thomán Istvántól tanult Bartók és Dohnányi). Liszt egyik legjelentősebb diákja volt a tragikusan korán, harminc­évesen, tífuszban elhunyt Carl Tausig (1841–1871). Ő nem csak Liszt szellemében zongorázott, de zenei gondolkodásmódjában is követte mesterét: például az átiratok készítése iránt megnyilvánuló szenvedélye terén. Zongoraátiratot készített Liszt tizenegy szimfonikus költeményéből, és szintén zongorára dolgozta át az életmű egyik legnagyobb teljesítményét, a szimfonikus zenekarra, tenorszólóra és férfikarra komponált Faust-szimfóniát (1854). Ez a transzkripció mindmáig nem jelent meg lemezen.

Lajkó István (1982) készített CD-t a műből, melynek felvételén a Gre­tchen-tétel hiányosan fennmaradt átirata – indokoltan – kiegészítés nélkül hallható. Miért érdekes a Faust-szimfónia zongorán? Egyrészt mert maga az átirat elkészítése eredendően liszti gesztus Tausig részéről (hiszen mestere szenvedélyes átíró volt), másrészt az eredetileg zenekari színvilágú mű a szikár zongoraletétben sokkal elvontabb, „filozofikusabb” hatást kelt, és ez a szigorúbb megszólalásmód felszínre segíti és hangsúlyozza a Faust-szimfónia és egy másik fausti fogantatású mű, az eredetileg is zongorára fogalmazott h-moll szonáta rokon vonásait. Lajkó a mű elvont tisztaságát érvényre juttatva, de a színek iránt sem közömbösen, karakteresen szólaltatja meg Liszt és Tausig művét. Előadása hiteles és pontos, legfeljebb az erőteljesebb személyiség formátumát hiányolhatjuk olykor.
Liszt–Tausig: Faust Symphony. World premiere recording. István Lajkó – piano. Hungaroton, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.