„…egy kitüntetésekkel teletűzdelt, hosszú fekete reverendát viselő, magas pap alakját láttuk leereszkedni a várból a Dunához vezető széles fehér úton, amelyet a királyi menet számára üresen tartottak. Amint fedetlen fővel közeledett, hófehér haja lobogott a szélben, vonásait pedig mintha bronzból öntötték volna ki. Kalapja a kezében volt. Feltűnésekor morajlani kezdett a tömeg, s amint közelebb jött, egyre többen felismerték, a moraj egyre hangosabbá vált. Liszt neve, mint a villám, sorról sorra, szájról szájra röppent. Hamarosan százezer férfi és nő részesítette tomboló üdvrivalgásban, és ez a hangorkán mindenkit megvadított. A folyó túlpartján várakozó tömeg természetesen azt gondolta, hogy maga a király közeleg, akit a megbékélt nép spontán felkiáltásai köszöntöttek. Nem a király, de király volt az, akire a hálás nemzet rokonszenve irányult, büszkeséggel telve, hogy ilyen fiú adatott neki…”
A rokonszenves 19. századi kékharisnya, Wohl Janka leírása szerint így részesült spontán ünneplésben Ferenc József 1867-es megkoronázásának napján Liszt Ferenc, aki persze azóta is nagy király számunkra. Az ováció is váltig kijár neki, s ezt most az első Liszt Ünnep is újfent tudatosíthatja a koncertjáró közönséggel. A pénteken induló fesztivál programján olyan események ígérkeznek, mint Thomas Hampson, Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie közös fellépése, ahol több zenekari kíséretes Liszt-dal, de éppígy a Prométheusz szimfonikus költemény is elhangzik majd (Nemzeti Hangversenyterem, október 12., fél nyolc). Lesz itt még Lisztet és Dantét egymás mellé rendelő zongoraest Kiss Péter játékával (Solti terem, október 10., fél nyolc), több orgonakoncert és egy sereg más érdekesség. Túl még aktuális ajánlónk időkeretén is, szóval minderre okvetlenül visszatérünk majd.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
