Ezek jellemzik immáron évek óta Zomby munkásságát, aki ugyan nem titkolja a kilétét úgy, mint például a Daft Punk, mégis alig tudni róla valamit. ' korunk közösségi oldalakkal tarkított virtuális valóságának láthatatlan idoruja, akinek zenéi újszerű hozzáállással és sokszor ijesztő hűséggel öntik hangokba Gibson kiberpunk leírásait - rendkívül romantikusan megragadva ezeket az éjszakai, sokszor neonfényes, zsúfolt, mégis rendkívül magányos csendéleteket.
A With Love című album a definitív Zomby-gyűjtemény. Két CD-n harminchárom felvétel elképesztő hosszúságban, de jobbára megunhatatlanul. Nincs benne az a lehengerlő újszerűség, mint a két évvel ezelőtti Dedicationben, de elég tíz percig belehallgatni, hogy tudjuk, itt most nem is ez volt a cél. A With Love azt mutatja be, hogy Zomby hogyan látja a valós és a virtuális világot, miközben az elektronikus zene aktuális - úttörő vagy éppen ismét felkapott - irányzatait próbálgatja. Klasz-szikus kompozíciókból nem szenved hiányt az összeállítás, nem egy felvétel pedig - például a ritmikus Memories, a komolyzenei magasságokba nyúló Black Rose, a gyönyörűen futurisztikus Glass Ocean - egyenesen időtlennek tűnik. De van üdítő múltba és jövőbe tekintés is: míg az Overdose és a 777 a jungle és a drum and bass határvonalán egyensúlyoz, a Soliloquy a komolyan kezelendő trapzene legsötétebb, legszomorúbb sarkaiba csábít.
Zomby tehát brillírozik, de azért a harminchárom szám közt csak van pár, ami lemaradhatott volna - bár önálló EP-n ezek is remekül megállnák a helyüket, a tökéletes tételek szomszédságában háttérbe szorulnak. Ám ettől még ez a kiadvány nagyon értékes marad. Nyolcvanpercnyi zene a korszak egyik, nagy formát futó kulcsfigurájától, amely sok más izgalmas elektronikával szemben nem befogadhatatlan a szélesebb közönség számára sem: esszenciális darab, minden gyűjteményben joggal van helye.
4AD/Neon Music, 2013
