Lemez

MAN OR ASTRO-MAN?: Defcon 5...4...3...2...1

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2013. június 23.

Zene

Az alabamai Man or Astro-man? a klasszikus szörfrock, az özönvíz előtti inváziós sci-fik és az amerikai újhullám dilibogyó-zenekarai (Devo, B52s) bűvöletében fogant, zömében instrumentális, retrofuturista rockzenéjéhez fogható nem sok volt a 90-es években.

Noha a zenekart az évtized elején-közepén mérsékelt erővel dúló, részint a Ponyvaregény sikerének is köszönhető szörfrevival dobta a felszínre, kísérletező kedve és jelentősége, meg úgy egyáltalán, az egész produkció mögött húzódó víziója rendre túlmutatott a pályatársakén, illetve magán a legendásan purista szörfrockon. Így a végeredmény legalább annyira emlékeztetett a Residents különutas artrockjára, mint Dick Dale-re. A pazar művészneveket viselő, ám igen titokzatos és gyakorlatilag tetszőlegesen le- és összecserélhető, sőt klónozható tagok, az elsöprő erejű, látványos külsőségeket (szkafanderektől a felfújható rakétákon át a régi sci-fiket vetítő tévékig) felvonultató fellépések és a lemezről lemezre egyre experimentálisabb, a nosztalgiával és az anakronizmusokkal szellemesen játszó csillagközi szörfpunk pedig mind-mind sokat tettek hozzá a zenekar legendájához.

Az MOAM ún. klasszikus felállása három éve, nagy meglepetésre, újra összejött, intenzív koncertezésbe kezdett, és tizenhárom évvel a legutóbbi után idén végre megjelent a többek közt Steve Albini közreműködésével készült nagylemez. A Defcon ennek megfelelően tisztességes (ami itt nem az unalmas szinonimája), inkább a zenekar korai lemezeinek világát idéző, szörfcentrikus, korszerűen és időtlenül megszólaló album, ami vad kísérletezések és féktelen bolondozás helyett inkább az egyenesebb vonalú, néha szokatlanul kemény (sőt: súlyos) rockolásra helyezi a hangsúlyt, sok vokális dallal és kevés szintivel. Talán nem a leglátványosabb comeback, de végig élvezetes, és ha van igazság, akkor a motorik-diszkó-rockos Disintegrate minimum óriási sláger lesz.

Communicating Vessels, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.