A szűk lemezpiac törekvő kis labeljének, az Odradeknek még a magyar nyelvű műsorfüzetre is volt gondja. A bookletben maga az előadó adja meg programválasztásának magyarázatát: a művek mintegy hidat képeznek a huszadik század két pólusa, az 1907-1918, valamint az 1976-89 közötti időszak között, reflektálnak egymásra. Marczi Mariann közös pontként még az arpeggiókat emeli ki, illetve egyes darabok átlényegültségét, azt, hogy átemelkednek a realitáson túli világba. Ebből vezethető le következetes, következetességében feszült, nem érzelmes, olykor egyenesen fojtott, drámai játékmódja, melyhez legfeljebb két mű nem kapcsolódik igazán (a Kodály-kompozíció és Csapó Gyula alkotása). Már a címadó Szálkák első tétele is kopogós, olyan, mintha a sötétben léptek közelednének, és ez a hangulat, ez az éjszakai atmoszféra, a feszes tempó egészen a Jeney-művekig kitart. Ha vannak kiemelkedő pontjai ennek az összességében remek lemeznek, akkor azok a századvég szülöttei: az itt még sejtelmesnek is ható Kurtág-művek, Ligeti Fém című háromperces etűdje, és Jeney Zoltán két munkája. A Fém játékos lüktetése, a Jeney-szerzemény borongóssága megerősíti a hallgató érzését: ez a lemez a huszadik századi magyar zongorairodalmat rendkívüli perspektívából láttatja - Kodály és Bartók ismertebb műveit mintha az előadó a modernebb következmények felől venné szemügyre. Nemcsak hagyomány és modern egymásra épülését mutatja fel, hanem egy speciális magyar vonalat is, mely, ha nem is tűnik töretlennek, mintha legalább olyan következetesen épült volna, akár a dallamvonal Marczi Mariann keze alatt.
Odradek, 2013
