Lemez

Marczi Mariann: Splinters

  • - kolozsil -
  • 2014. április 13.

Zene

Szinte már nincs olyan nagynevű európai zenei szaklap, melyben ne jelent volna meg méltatás Marczi Mariann lemezéről: ehhez képest - és főleg ahhoz képest, hogy az előadó magyar, és a kis amerikai kiadó lemezén csak magyar szerzőket játszik - hazánkban a lemez visszhangtalan maradt.

A szűk lemezpiac törekvő kis labeljének, az Odradeknek még a magyar nyelvű műsorfüzetre is volt gondja. A bookletben maga az előadó adja meg programválasztásának magyarázatát: a művek mintegy hidat képeznek a huszadik század két pólusa, az 1907-1918, valamint az 1976-89 közötti időszak között, reflektálnak egymásra. Marczi Mariann közös pontként még az arpeggiókat emeli ki, illetve egyes darabok átlényegültségét, azt, hogy átemelkednek a realitáson túli világba. Ebből vezethető le következetes, következetességében feszült, nem érzelmes, olykor egyenesen fojtott, drámai játékmódja, melyhez legfeljebb két mű nem kapcsolódik igazán (a Kodály-kompozíció és Csapó Gyula alkotása). Már a címadó Szálkák első tétele is kopogós, olyan, mintha a sötétben léptek közelednének, és ez a hangulat, ez az éjszakai atmoszféra, a feszes tempó egészen a Jeney-művekig kitart. Ha vannak kiemelkedő pontjai ennek az összességében remek lemeznek, akkor azok a századvég szülöttei: az itt még sejtelmesnek is ható Kurtág-művek, Ligeti Fém című háromperces etűdje, és Jeney Zoltán két munkája. A Fém játékos lüktetése, a Jeney-szerzemény borongóssága megerősíti a hallgató érzését: ez a lemez a huszadik századi magyar zongorairodalmat rendkívüli perspektívából láttatja - Kodály és Bartók ismertebb műveit mintha az előadó a modernebb következmények felől venné szemügyre. Nemcsak hagyomány és modern egymásra épülését mutatja fel, hanem egy speciális magyar vonalat is, mely, ha nem is tűnik töretlennek, mintha legalább olyan következetesen épült volna, akár a dallamvonal Marczi Mariann keze alatt.

Odradek, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.