Bár Mark Lanegant a ’94-es, megismételhetetlenül zseniális Whiskey for the Holy Ghost óta a grungegeneráció Tom Waitseként szokás emlegetni, most inkább egy olyan meghitten minimalista lemezt készített, amire az istennel és halállal bizalmasan társalgó, aggkorú Leonard Cohen biccentene a legbüszkébben. A With Animals mintha egy koszos kocsmapult mellett keresné fel a magát őszintére ivó énekest, hogy végre kitárulkozzon a szerelmi csalódásait és vallási kételyeit illetően. Igaz, hogy mást, mint szokott, így se mond, de viharvert baritonja sem tűnt még soha ilyen sebezhetőnek. „Ha megvágsz, vérzem” – borong az éjsötét romantikus, aki ezúttal a szólózenekarában is megfordult Duke Garwooddal mártja magányos elektronikába a nevével összenőtt posztbluest és dark countryt. Ambient tónusokkal festenek, de a lecsupaszított dalokat ezúttal feszesebbre szerkesztik és izgalmasabban kigondolják, mint az első, még kifejtetlennek ható közös lemezükön (Black Pudding, 2013). Kába dobgépek, kísérteties torzítások, szuggesztív mellotronok kísérik Lanegan hipnotikusan izzó, sőt forrongó dallamait, a drone-zajokkal megnyomott hangulatot pedig mindig a legjobbkor oldja fel Garwood bársonyosan puha akusztikus gitárja. Üresjárat csak egy-kettő, csúcspont viszont négy-öt is akad ezen a hűs elektronikát meleg, analóg hangzásba burkoló lemezen: a Feast to Famine kietlen bánatával, a Ghost Stories éteri tisztaságával magaslik ki, a With Animals pedig egy 10-ből 10-es állatvédő s egyben szerelmes halálballada – egy szebb világban akár a Greenpeace címerdala is lehetne.
Heavenly Recordings, 2018
