Lemez

Mark Lanegan & Duke Garwood: With Animals

  • Soós Tamás
  • 2018. október 13.

Zene

Bár Mark Lanegant a ’94-es, megismételhetetlenül zseniális Whiskey for the Holy Ghost óta a grungegeneráció Tom Waitseként szokás emlegetni, most inkább egy olyan meghitten minimalista lemezt készített, amire az istennel és halállal bizalmasan társalgó, aggkorú Leonard Cohen biccentene a legbüszkébben. A With Animals mintha egy koszos kocsmapult mellett keresné fel a magát őszintére ivó énekest, hogy végre kitárulkozzon a szerelmi csalódásait és vallási kételyeit illetően. Igaz, hogy mást, mint szokott, így se mond, de viharvert baritonja sem tűnt még soha ilyen sebezhetőnek. „Ha megvágsz, vérzem” – borong az éjsötét romantikus, aki ezúttal a szólózenekarában is megfordult Duke Garwooddal mártja magányos elektronikába a nevével összenőtt posztbluest és dark countryt. Ambient tónusokkal festenek, de a lecsupaszított dalokat ezúttal feszesebbre szerkesztik és izgalmasabban kigondolják, mint az első, még kifejtetlennek ható közös lemezükön (Black Pudding, 2013). Kába dobgépek, kísérteties torzítások, szuggesztív mellotronok kísérik Lanegan hipnotikusan izzó, sőt forrongó dallamait, a drone-zajokkal megnyomott hangulatot pedig mindig a legjobbkor oldja fel Garwood bársonyosan puha akusztikus gitárja. Üresjárat csak egy-kettő, csúcspont viszont négy-öt is akad ezen a hűs elektronikát meleg, analóg hangzásba burkoló lemezen: a Feast to Famine kietlen bánatával, a Ghost Stories éteri tisztaságával magaslik ki, a With Animals pedig egy 10-ből 10-es állatvédő s egyben szerelmes halálballada – egy szebb világban akár a Greenpeace címerdala is lehetne.

Heavenly Recordings, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”