Lemez

Mozart: Zongoranégyesek

  • - csk -
  • 2018. október 13.

Zene

Daniel Barenboim első nevezetes Mozart-lemezei fiatalkorában készültek, amikor a pályakezdő zongoraművész az idős Otto Klemperer vezényletével játszotta el a zeneszerző versenyműveit. Azok a felvételek sokak körében máig etalonnak számítanak. Hetvenhat évesen a Berlinben élő argentin-izraeli muzsikus visszatért a kezdetekhez: nemrég ismét Mozart-CD-je jelent meg, de ezúttal nem versenyműveket szólaltat meg, hanem a két zongoranégyest (K. 478, g-moll; K. 493, Esz-dúr).

Ezek a zongorára, hegedűre, brácsára és csellóra komponált, tömör hangzású művek sokáig magukban álltak a zeneirodalomban, mígnem Brahms – minden bizonnyal éppen Mozart igézetében – megalkotta három páratlan tökéletességű zongoranégyesét, amelyek közül az első, mintha csak nyíltan hódolni akarna, ugyanúgy g-moll hangnemű, mint Mozart első zongorás kvartettje.

Barenboim nemcsak Mozarthoz tér vissza, de önmaga fiatalkori játékának tökéletességeszményéhez is. A pálya lekerekítése ez a remek CD, amelyen meghatározó a hangzás tisztasága, az egyensúly, a muzsikálásból sugárzó időtlen bölcsesség. Makulátlan minden, pedig koncertfelvételekről van szó, amelyek a spontaneitást sem nélkülözik. Megkapó, hogy az idős zongorista fiatalokkal társul: a hegedűs saját fia, Michael, akinek játékát tavaly a Zeneakadémián is élvezhettük, a brácsás az orosz Yulia Deyneka, a csellista a nemrég kitűnő önálló lemezzel előrukkolt, perzsa származású osztrák művész, Kian Soltani, akit nemsokára az Európai Koncerttermek Szervezete (ECHO) Rising Stars sorozata keretében a Müpában hallhatunk.

Deutsche Grammophon, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”