Nekrológ

Máshogy szól a gitár

Tom Verlaine (1949–2023)

Zene

Különös karrier ért véget Tom Verlaine halálával: egy nagyszerű gitáros-énekes távozott, aki eredetileg nem akart gitárt venni a kezébe.

Az apai ágról litván, anyai ágról lengyel származású Thomas Joseph Miller – akinek volt egy fiatalon elhunyt ikertestvére is – tipikus keleti parti amerikai környezetben nőtt fel, előbb New Jersey-ben, majd a delaware-i Wilmingtonban. Korai hangszerválasztásai még nem sejtették, miben lesz igazán mester, jellemző, hogy tinédzserként azért váltott zongoráról a szaxofonra, mert hallott egy Stan Getz-lemezt. A korabeli jazz és rock gitárjáték egyáltalán nem dobta fel, egészen addig, míg meg nem hallotta a Rolling Stones 1966-os 19th Nervous Breakdown című dalát. Zenei fejlődéséről sokat elmond, hogy később leginkább Miles Davis fúziós és nem kis részben elektromos hangszerekre épülő lemezei hatottak rá, különösen Pete Cosey gitárjátéka. De a hatvanas évek végéig jobban érdekelte az irodalom, a költészet. Az iskolában összebarátkozott Richard Meyersszel, tudós kutatók költői vénájú gyermekével: egyiküket sem érdekelte a tanulás, és valami izgalmasabbra vágytak. Előfordult, hogy Alabamában tartóztatták le őket vandalizmusért és gyújtogatásért, majd később – egymástól függetlenül – mindketten leléptek New Yorkba. A világ már csak a művésznevükön ismeri őket: Thomas a továbbiakban Tom Verlaine-ként szerepelt (természetesen a francia költő emlékére), míg Richard a hangzatosabb Hell nevet vette fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.