Nekrológ

Máshogy szól a gitár

Tom Verlaine (1949–2023)

Zene

Különös karrier ért véget Tom Verlaine halálával: egy nagyszerű gitáros-énekes távozott, aki eredetileg nem akart gitárt venni a kezébe.

Az apai ágról litván, anyai ágról lengyel származású Thomas Joseph Miller – akinek volt egy fiatalon elhunyt ikertestvére is – tipikus keleti parti amerikai környezetben nőtt fel, előbb New Jersey-ben, majd a delaware-i Wilmingtonban. Korai hangszerválasztásai még nem sejtették, miben lesz igazán mester, jellemző, hogy tinédzserként azért váltott zongoráról a szaxofonra, mert hallott egy Stan Getz-lemezt. A korabeli jazz és rock gitárjáték egyáltalán nem dobta fel, egészen addig, míg meg nem hallotta a Rolling Stones 1966-os 19th Nervous Breakdown című dalát. Zenei fejlődéséről sokat elmond, hogy később leginkább Miles Davis fúziós és nem kis részben elektromos hangszerekre épülő lemezei hatottak rá, különösen Pete Cosey gitárjátéka. De a hatvanas évek végéig jobban érdekelte az irodalom, a költészet. Az iskolában összebarátkozott Richard Meyersszel, tudós kutatók költői vénájú gyermekével: egyiküket sem érdekelte a tanulás, és valami izgalmasabbra vágytak. Előfordult, hogy Alabamában tartóztatták le őket vandalizmusért és gyújtogatásért, majd később – egymástól függetlenül – mindketten leléptek New Yorkba. A világ már csak a művésznevükön ismeri őket: Thomas a továbbiakban Tom Verlaine-ként szerepelt (természetesen a francia költő emlékére), míg Richard a hangzatosabb Hell nevet vette fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.