Az apai ágról litván, anyai ágról lengyel származású Thomas Joseph Miller – akinek volt egy fiatalon elhunyt ikertestvére is – tipikus keleti parti amerikai környezetben nőtt fel, előbb New Jersey-ben, majd a delaware-i Wilmingtonban. Korai hangszerválasztásai még nem sejtették, miben lesz igazán mester, jellemző, hogy tinédzserként azért váltott zongoráról a szaxofonra, mert hallott egy Stan Getz-lemezt. A korabeli jazz és rock gitárjáték egyáltalán nem dobta fel, egészen addig, míg meg nem hallotta a Rolling Stones 1966-os 19th Nervous Breakdown című dalát. Zenei fejlődéséről sokat elmond, hogy később leginkább Miles Davis fúziós és nem kis részben elektromos hangszerekre épülő lemezei hatottak rá, különösen Pete Cosey gitárjátéka. De a hatvanas évek végéig jobban érdekelte az irodalom, a költészet. Az iskolában összebarátkozott Richard Meyersszel, tudós kutatók költői vénájú gyermekével: egyiküket sem érdekelte a tanulás, és valami izgalmasabbra vágytak. Előfordult, hogy Alabamában tartóztatták le őket vandalizmusért és gyújtogatásért, majd később – egymástól függetlenül – mindketten leléptek New Yorkba. A világ már csak a művésznevükön ismeri őket: Thomas a továbbiakban Tom Verlaine-ként szerepelt (természetesen a francia költő emlékére), míg Richard a hangzatosabb Hell nevet vette fel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
