Az apai ágról litván, anyai ágról lengyel származású Thomas Joseph Miller – akinek volt egy fiatalon elhunyt ikertestvére is – tipikus keleti parti amerikai környezetben nőtt fel, előbb New Jersey-ben, majd a delaware-i Wilmingtonban. Korai hangszerválasztásai még nem sejtették, miben lesz igazán mester, jellemző, hogy tinédzserként azért váltott zongoráról a szaxofonra, mert hallott egy Stan Getz-lemezt. A korabeli jazz és rock gitárjáték egyáltalán nem dobta fel, egészen addig, míg meg nem hallotta a Rolling Stones 1966-os 19th Nervous Breakdown című dalát. Zenei fejlődéséről sokat elmond, hogy később leginkább Miles Davis fúziós és nem kis részben elektromos hangszerekre épülő lemezei hatottak rá, különösen Pete Cosey gitárjátéka. De a hatvanas évek végéig jobban érdekelte az irodalom, a költészet. Az iskolában összebarátkozott Richard Meyersszel, tudós kutatók költői vénájú gyermekével: egyiküket sem érdekelte a tanulás, és valami izgalmasabbra vágytak. Előfordult, hogy Alabamában tartóztatták le őket vandalizmusért és gyújtogatásért, majd később – egymástól függetlenül – mindketten leléptek New Yorkba. A világ már csak a művésznevükön ismeri őket: Thomas a továbbiakban Tom Verlaine-ként szerepelt (természetesen a francia költő emlékére), míg Richard a hangzatosabb Hell nevet vette fel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
