Nekrológ

Máshogy szól a gitár

Tom Verlaine (1949–2023)

Zene

Különös karrier ért véget Tom Verlaine halálával: egy nagyszerű gitáros-énekes távozott, aki eredetileg nem akart gitárt venni a kezébe.

Az apai ágról litván, anyai ágról lengyel származású Thomas Joseph Miller – akinek volt egy fiatalon elhunyt ikertestvére is – tipikus keleti parti amerikai környezetben nőtt fel, előbb New Jersey-ben, majd a delaware-i Wilmingtonban. Korai hangszerválasztásai még nem sejtették, miben lesz igazán mester, jellemző, hogy tinédzserként azért váltott zongoráról a szaxofonra, mert hallott egy Stan Getz-lemezt. A korabeli jazz és rock gitárjáték egyáltalán nem dobta fel, egészen addig, míg meg nem hallotta a Rolling Stones 1966-os 19th Nervous Breakdown című dalát. Zenei fejlődéséről sokat elmond, hogy később leginkább Miles Davis fúziós és nem kis részben elektromos hangszerekre épülő lemezei hatottak rá, különösen Pete Cosey gitárjátéka. De a hatvanas évek végéig jobban érdekelte az irodalom, a költészet. Az iskolában összebarátkozott Richard Meyersszel, tudós kutatók költői vénájú gyermekével: egyiküket sem érdekelte a tanulás, és valami izgalmasabbra vágytak. Előfordult, hogy Alabamában tartóztatták le őket vandalizmusért és gyújtogatásért, majd később – egymástól függetlenül – mindketten leléptek New Yorkba. A világ már csak a művésznevükön ismeri őket: Thomas a továbbiakban Tom Verlaine-ként szerepelt (természetesen a francia költő emlékére), míg Richard a hangzatosabb Hell nevet vette fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.