Tizedik születésnapját ünnepli a zenekar, ebből az alkalomból visszanyúltak a gyökereikhez. A ma már hattagú csapat kezdetben Balogh Gallusz (gitár) és Csordás Zita (ének) duójaként működött, ebben a felállásban adták ki első lemezüket, amely botrányosan rossz minőségben lett felvéve. Ne szépítsük, leginkább ahhoz hasonlít, mintha egy régi szalagos magnót hallgatnánk egy doboz falain átszűrődve. Nagyrészt ennek az albumnak a dalait rögzítették most újra profi körülmények között, a tavaly óta gitárosként velük is zenélő Dorozsmai Gergő produceri felügyeletével.
Hangzás szempontjából tényleg ég és föld a különbség, azonban mégis hiányérzete van az embernek, hiszen ezt az akusztikus megszólalást régóta meghaladták, a koncerteken is rendesen hangszerelve játsszák a számokat. Eredetileg dupla lemezt terveztek, amelynek a második fele már teljes zenekaros lett volna, és egyszerre jelent volna meg a kettő, a járvány azonban közbeszólt. A Rekult II. jelen állás szerint az év végén érkezik, de az első résszel nem akartak addig várni, inkább kiadták külön.
Szerintem ez hiba volt, önmagában erősen indokolatlan a megjelenése, még ha a rajongók örülhetnek is neki, hogy legalább valamit kaptak kárpótlásként a korábban beharangozott időpontban (amikorra ráadásul egy nagykoncert is tervben volt a Müpában). Ugyanakkor azon túl, hogy sokkal jobban szól az eredetinél, a Rekult I. nem igazán ad pluszt. Az értékelés ezért kifejezetten ennek a „fél” albumnak szól, ha majd a második rész is megjelenik, együtt alighanem jobbat fognak érdemelni.
Tom-Tom Records, 2020
