Koncert

Medeski Martin & Wood

  • - kyt -
  • 2012. június 3.

Zene

Egy héten belül két nagyszerű, kifinomult és erőteljes amerikai ritmusszekció - nem éppen rossz arány a kortárs dzsessz nemzetközi kiválóságai által ritkán kényeztetett honi végeken.

Mindenesetre a hétvégén a Mediawave-en fellépő Fly Trio bőséges erényei sem tudták feledtetni az öt nappal korábbi estét, amikor John Medeski, Billy Martin és Chris Wood nem kevésbé elvont és ugyanolyan finoman, aprólékosan felépített darabjait hallgathattuk. Csakhogy ezek a darabok nem egyszerűen kifinomultak, vagy inkább fegyelmezett és bonyodalmas szerkezetűek voltak, hanem olyan hatalmas feszültségeket gerjesztettek, majd robbantottak apróra, amilyen hullámhegyek és -völgyek ritkán rázkódtatják meg dzsesszkoncertek pódiumait. Billy Martin, a dobos alig hallható zörgettyűzésekkel ágyazott meg Criss Wood hol ábrándosan szétszaladó, hol zaklatottan feldühödő bőgőfutamainak. Azt pedig, hogy John Medeski milyen elvetemült belefeledkezésekre képes a billentyűkön, csak a trió ismerői tudhatták előre.

Hogy milyen stílusú zenét játszanak? Mindenfélét: kontemplatív, agyonszűkített akkordok fürtjeiből összeálló kortárs komolyzenét, amely vastagon megeffektezett brutális zúzásba torkollik, hogy onnan egyszer csak fegyelmezetten, a zenészek példásan precíz összjátékával a megsemmisülésig hátráljon vissza. Feszesen lüktető funkyt, amelybe habzsoló élvezettel sivít bele a Hammond orgona, miközben a bőgő helyett stílszerűen basszusgitár pontozza ki a ritmus részleteit.

Megállás nélkül áradt a legyűrhetetlen életerő, és a fölényes technikai tudásnak hála önmagukon tettek túl a hangszerek. A dob ritmusait izgalmas hangsúlyváltások tartották folyamatosan előtérben, a basszus gyakran dallamot vezetett be, tartott fenn és fejlesztett tovább. A Medeskit körülbástyázó billentyűs hangszerek pedig dallamok helyett lenyűgöző hangzuhatagokat bocsátottak a boldogságba révült hallgatóságra.

Trafó, április 24.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)