rés a présen

„Még vannak szigetei”

Rónai Róbert jógaoktató, DJ NaiRobi

  • rés a présen
  • 2021. augusztus 11.

Zene

Jógaoktató és DJ – több a közös vonás, mint a különbség ebben a két tevékenységben. Mindkettő az embereknek, a közönségnek szól.

rés a présen: Melyik jött neked előbb, a zene vagy a mozgás?

Rónai Róbert: Mivel gyerekkoromban többször költöztünk, ezért több általános iskolába jártam. Az egyik zenei, a másik testnevelés tagozatos volt. Akkor kezdődött. 14 éves korom óta a lemezgyűjtés a hobbim, amiből csak később, a kétezres évek elején jött a DJ-zés. Jógázni 18 éves koromban könyvből kezdtem, aztán lettek mestereim, és sok év múlva lettem jógaoktató. A zene korábban kezdte befolyásolni a gondolkodásomat, de a rendszeres jógagyakorlásnak is nagyon sokat köszönhetek.

rap: Milyen a zenei és milyen a jógastílusod?

RR: A zene hallgatása, gyűjtése a legrégibb hobbim, ezért nagyon sok zenei korszakot, stílust megismertem. Elég mély és széles a merítés, időben is, térben is. Az ötvenes évektől napjainkig hallgatok zenét, és játszom a szettjeimben a funkytól a dubig, afro, latin, balkanbeaten és még sok stílust érintve a drum’n’bassig, mindazt, ami átmegy a szűrőmön. De leginkább a hetvenes évek zenei felszabadultsága áll közel hozzám. Zenei stílusomat eklektikusnak szoktam jellemezni, de persze minden szettnek az aktuális állapotok – a közönség összetétele, pillanatnyi hangulatok, érzések – adják meg az ívét. Jógában a klasszikus vagy tradicionális hatha jógát gyakorlom és oktatom, Selva Rajan Yesudian metódusát követem leginkább. Egy jógafoglalkozást is hasonló dramaturgia szerint építek fel, mint egy DJ-szettet, hogy érzékelhető legyen itt is, ahogy egy motívum elindul, és elérkezik valahová.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.