rés a présen

„Még vannak szigetei”

Rónai Róbert jógaoktató, DJ NaiRobi

  • rés a présen
  • 2021. augusztus 11.

Zene

Jógaoktató és DJ – több a közös vonás, mint a különbség ebben a két tevékenységben. Mindkettő az embereknek, a közönségnek szól.

rés a présen: Melyik jött neked előbb, a zene vagy a mozgás?

Rónai Róbert: Mivel gyerekkoromban többször költöztünk, ezért több általános iskolába jártam. Az egyik zenei, a másik testnevelés tagozatos volt. Akkor kezdődött. 14 éves korom óta a lemezgyűjtés a hobbim, amiből csak később, a kétezres évek elején jött a DJ-zés. Jógázni 18 éves koromban könyvből kezdtem, aztán lettek mestereim, és sok év múlva lettem jógaoktató. A zene korábban kezdte befolyásolni a gondolkodásomat, de a rendszeres jógagyakorlásnak is nagyon sokat köszönhetek.

rap: Milyen a zenei és milyen a jógastílusod?

RR: A zene hallgatása, gyűjtése a legrégibb hobbim, ezért nagyon sok zenei korszakot, stílust megismertem. Elég mély és széles a merítés, időben is, térben is. Az ötvenes évektől napjainkig hallgatok zenét, és játszom a szettjeimben a funkytól a dubig, afro, latin, balkanbeaten és még sok stílust érintve a drum’n’bassig, mindazt, ami átmegy a szűrőmön. De leginkább a hetvenes évek zenei felszabadultsága áll közel hozzám. Zenei stílusomat eklektikusnak szoktam jellemezni, de persze minden szettnek az aktuális állapotok – a közönség összetétele, pillanatnyi hangulatok, érzések – adják meg az ívét. Jógában a klasszikus vagy tradicionális hatha jógát gyakorlom és oktatom, Selva Rajan Yesudian metódusát követem leginkább. Egy jógafoglalkozást is hasonló dramaturgia szerint építek fel, mint egy DJ-szettet, hogy érzékelhető legyen itt is, ahogy egy motívum elindul, és elérkezik valahová.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”