Visszhang: lemez

Billie Eilish: Happier Than Ever

  • - minek -
  • 2021. augusztus 11.

Visszhang

Óriási teher tizenévesként a világ legsikeresebb szerző-előadójának lenni, hiszen ettől kezdve érettebb produkciókat várnak tőle, jelentsen ez bármit is.

Ehhez képest most csak állunk tátott szájjal, és ámulva hallgatjuk a 19 éves Billie Eilish második, szinte monumentális albumát, amivel alighanem teljesíti a merészebb elvárásokat is. Bátyja, Finneas segítségével – aki a zenei producer és valamennyi hangszer megszólaltatója –, a járvány hozta bezártságban rögzített anyag zavarba ejtően sokszínű, közben, a túláradó muzikalitásnak, de a rendre ironikus reflexióknak is köszönhetően, végig izgalmas marad. A testvérpár tizenhat dala mind előadóként, mind szövegíróként tehetsége teljében mutatja L. A. ifjú csillagát, akinek jellegzetesen szabálytalan, törékenyen is erős szopránjáról végleg kiderül, milyen sok regiszteren tud megszólalni. Legyen szó zongo­rás-gitáros balladáról (ilyenből több is van), ambientbe ágyazott parlando vallomásról (Not My Responsibility), archív trip hopról (Lost Cause), tempósabb-nyomulósabb (Oxytocin), esetleg soul/r&b (OverHeated, Therefore I Am) vagy bossa/jazz (Billie Bossa Nova) számokról, Billie valamennyit képes otthonosan belakni. Ráadásul mint felületesen introvertáltként címkézett előadó, meglepő nyíltsággal tárulkozik ki; daloljon a sztárság, a férfiközpontú zeneipar nehezen viselhető terheiről, vagy akár az élet mulandóságáról és törékenységéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”