„Minden előadóművészre veszélyes ellenségként leselkedik a hírnév, mely megelőzi jöttét. Közönség és szakmabeli egyaránt felcsigázza várakozását, élményre hangolja magát, forró impressziókra összpontosítja szellemét. A közepes produkció ilyenkor kiábrándít, az átlagon aluli felingerel! Annál felemelőbb, ha a várakozás beteljesül, vagy ha a művész fokozni, megsokszorozni képes az előre elképzelt élményt.” 1963 nyarán ezzel a helytálló felütéssel indította egyik koncertkritikáját a múlt század jeles zenei újságírója, Albert István – a fiatal Zubin Mehta legelső budapesti fellépéséről beszámolván. Merthogy a dirigens már 58 esztendeje is a világhír – igaz, az egészen frissen megszerzett világhír – birtokában érkezett az Állami Hangversenyzenekarral adandó koncertjére, s bemutatkozása akkor minden előzetes várakozást jócskán felülmúló szenzációnak bizonyult. Mehta azóta már számos alkalommal volt a vendégünk, és mondhatni, pályafutása valamennyi szakaszában találkozhatott vele a magyar közönség. Az immár 85 esztendős művész most vasárnap az Orchestra del Maggio Musicale Fiorentinót vezényli Budapesten, és a koncert műsorát véletlenül szintúgy egy Brahms-kompozíció nyitja majd, mint 1963-ban (Nemzeti Hangversenyterem, augusztus 15., fél nyolc). Ezúttal a d-moll zongoraverseny lesz ez a mű, amelynek szólóját a kiváló Rudolf Buchbinder fogja előadni, hogy azután a Pastorale-szimfónia következhessen az idős varázsló dirigálásával.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
