mi a kotta?

Újra itt van

  • mi a kotta
  • 2021. augusztus 11.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/32. hétre

„Minden előadóművészre veszélyes ellenségként leselkedik a hírnév, mely megelőzi jöttét. Közönség és szakmabeli egyaránt felcsigázza várakozását, élményre hangolja magát, forró impressziókra összpontosítja szellemét. A közepes produkció ilyenkor kiábrándít, az átlagon aluli felingerel! Annál felemelőbb, ha a várakozás beteljesül, vagy ha a művész fokozni, megsokszorozni képes az előre elképzelt élményt.” 1963 nyarán ezzel a helytálló felütéssel indította egyik koncertkritikáját a múlt század jeles zenei újságírója, Albert István – a fiatal Zubin Mehta legelső budapesti fellépé­séről beszámolván. Merthogy a dirigens már 58 esztendeje is a világhír – igaz, az egészen frissen megszerzett világhír – birtokában érkezett az Állami Hangversenyzenekarral adandó koncertjére, s bemutatkozása akkor minden előzetes várakozást jócskán felülmúló szenzációnak bizonyult. Mehta azóta már számos alkalommal volt a vendégünk, és mondhatni, pályafutása valamennyi szakaszában találkozhatott vele a magyar közönség. Az immár 85 esztendős művész most vasárnap az Orchestra del Maggio Musicale Fiorentinót vezényli Budapesten, és a koncert műsorát véletlenül szint­úgy egy Brahms-kompozíció nyitja majd, mint 1963-ban (Nemzeti Hangversenyterem, augusztus 15., fél nyolc). Ezúttal a d-moll zongoraverseny lesz ez a mű, amelynek szólóját a kiváló Rudolf Buchbinder fogja előadni, hogy azután a Pastorale-szimfónia következhessen az idős varázsló dirigálásával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.