rés a présen: Hogyan lettél dzsesszénekesnő?
Váczi Eszter: A hat évvel idősebb bátyám nagyban formálta az ízlésemet. De fogalmazhatnék úgy is, nem volt lehetőségem mást hallgatni, mint amit ő hazahozott. Ez pedig nem kifejezetten az akkori magyar mainstream volt. Könnyűzenéből kizárólag olyanokat hallgatott, mint a Kontroll Csoport, Bizottság, Európa Kiadó, Neurotic, ezek mellett pedig olyan brit indie- és popzenekarokat, mint a James, a Smiths, Talking Heads vagy a Hue and Cry. Ami az első inspirációt hozta nekem az énekléshez, az Sade Love Is Stronger Than Pride című albuma volt, amelyet kazettán hallgattam rongyosra. A zenei általánosban, ahová jártam, mindenki jól énekelt, nem éreztem magam kimagaslónak, így nem is nagyon érdekelt az éneklés. Már a gimnáziumi éveket tapostam, amikor a Marczibányi Téri Művelődési Központban zajló nagy dzsesszéletnek köszönhetően, amelynek szomszédságában felnőttem, folyamatosan hallottam a kiszűrődő koncertek, próbák hangjait. Így jöttem rá, hogy a dzsessz olyan harmóniák sora, amelyek sokkal bonyolultabbak a popzenénél, de mégis valami felemelő egyértelműség van az egészben.
rap: Hangszeren nem akartál játszani?
VE: A Kodály ének-zeneiben hét évig tanultam klasszikus zongorát. Jól ment. Anatómiailag még jobb adottságaim is voltak, mint például az énekléshez. Ugyanakkor a félévi és év végi koncertek és hangszeres vizsgák olyan szinten viseltek meg, annyira túlizgultam, hogy rendszeresen alulteljesítettem. Egyszerűen képtelen vagyok hangszerrel kiállni mások elé. Az a vicc, hogy az éneklés esetében is mindig erős lámpalázam volt, és sok időnek kellett eltelnie, hogy már csak egy egészséges drukk maradjon ebből a színpadra lépés előtti félholt állapotból.
rap: A Jazz+Az zenekar adott lendületet neked. Hogy kerültél bele?
VE: Bár a Jazz+Az zenekar születése előtt is aktív előadó voltam, tagadhatatlan, hogy ez a formáció lökött ki a nagyközönség elé. Egy nem nyilvános castingon vettem részt az első főiskolai évem júniusában, ahol 12 énekesnőt hallgattak meg. Fekvőgipszben voltam otthon egy ortopédiai műtét miatt. Gőz László, akkori tanárom hívott, még vonalas telefonon, hogy menjek el erre a válogatásra. Mondtam, hogy nem tudok. Aztán addig győzködött, míg az unokabátyám és Gátos Iván zongorista kollégám segítségével letámolyogtam a Tom-Tom Stúdió alagsori termébe. Kazettán kaptunk két dalt, azokat kellett elénekelni. Másnap hívtak, hogy beválasztottak és enyém a Csepp a tengerben című dal. A produkció Dés Lászlótól és Geszti Pétertől lett sikeres. Dalaik az átlagnál szélesebb korosztályt érintettek meg, a zenekar pedig az akkori zenésztársadalom krémjéből állt.
rap: A dzsesszkategóriában ritka platinalemez fokozatot később a Váczi Eszter Quartettel érted el. Ez már a jelenlegi zenekarod kezdete volt?
VE: Sokáig egyszerre voltam szólistája négy-öt zenekari felállásnak. Amikor a Quartettel elkezdtünk saját dalokat írni, gyakorlatilag mindent leépítettem, hogy a nevemet lehetőleg ehhez a zenekarhoz kössék. A platinalemezt a legelső albumunkkal értük el. Az aranyat a másodikkal. Ez a minősítés a lemezeladásra vonatkozik, de akkor már sajnos elkezdődött a lemezgyártás leszálló ága. Mindenesetre fantasztikusan jó fogadtatásban volt részünk ezekkel a dalokkal, nekem pedig a dalszövegek írása jelentette a legnagyobb megmérettetést.
rap: Most ismét lemezbemutatóra készülsz – mikor lesz ez?
VE: Hosszú kihagyás után új anyaggal állunk a közönség elé június 6-án, a Pesti Színházban. Ez az első eset a saját lemezeink történetében, amikor nem egyedül én írom a dalszövegeket, hanem egy író-költő-irodalmár barátommal, Mesterházy Balázzsal közösen. A koncert különlegessége, hogy az elején egy rövid irodalmi beszélgetésre invitáljuk a nézőket Juhász Anna moderálásával, ahol mesélünk a közös munkáról, illetve a költemény versus dalszöveg kérdéséről.
rap: Milyen egyéb fellépéseitek lesznek a nyáron?
VE: Minden új zenei anyag jó apropó arra, hogy megutaztassuk az ország több városában is. A nyár folyamán résztvevői leszünk a Debreceni Jazz- és Bornapokra, megyünk Veszprémbe a Rozé, Rizling & Jazz Napokra, három éve visszatérő vendégei vagyunk a kővágóörsi zsinagóga kertjében tartott művészeti eseményeknek. De Pannonhalmán is találkozhatnak velünk az érdeklődők.
rap: Kivel lépnél fel még nagyon szívesen a pályád során?
VE: Erről nem gyakran beszélek, de nekem az arab zene a másik mániám. Ha autentikus arab zenészekkel énekelhetnék olyan színvonalon, hogy örömmel kísérjenek, nagy álmom válna valóra.
