"Még vonalas telefonon hívtak, hogy menjek el a válogatásra" - Váczi Eszterrel beszélgettünk

  • Artner Szilvia Sisso
  • 2024. június 4.

Zene

A dzsesszénekes hosszú kihagyás után Quartet nevű formációjával lép színpadra csütörtökön a Pesti Színházban. A készülő koncert mellett a művészt másik "mániájáról" is kérdeztük.

rés a présen: Hogyan lettél dzsesszénekesnő?

Váczi Eszter: A hat évvel idősebb bátyám nagyban formálta az ízlésemet. De fogalmazhatnék úgy is, nem volt lehetőségem mást hallgatni, mint amit ő hazahozott. Ez pedig nem kifejezetten az akkori magyar mainstream volt. Könnyűzenéből kizárólag olyanokat hallgatott, mint a Kontroll Csoport, Bizottság, Európa Kiadó, Neurotic, ezek mellett pedig olyan brit indie- és popzenekarokat, mint a James, a Smiths, Talking Heads vagy a Hue and Cry. Ami az első inspirációt hozta nekem az énekléshez, az Sade Love Is Stronger Than Pride című albuma volt, amelyet kazettán hallgattam rongyosra. A zenei általánosban, ahová jártam, mindenki jól énekelt, nem éreztem magam kimagaslónak, így nem is nagyon érdekelt az éneklés. Már a gimnáziumi éveket tapostam, amikor a Marczibányi Téri Művelődési Központban zajló nagy dzsesszéletnek köszönhetően, amelynek szomszédságában felnőttem, folyamatosan hallottam a kiszűrődő koncertek, próbák hangjait. Így jöttem rá, hogy a dzsessz olyan harmóniák sora, amelyek sokkal bonyolultabbak a popzenénél, de mégis valami felemelő egyértelműség van az egészben.

rap: Hangszeren nem akartál játszani?

VE: A Kodály ének-zeneiben hét évig tanultam klasszikus zongorát. Jól ment. Anatómiailag még jobb adottságaim is voltak, mint például az énekléshez. Ugyanakkor a félévi és év végi koncertek és hangszeres vizsgák olyan szinten viseltek meg, annyira túlizgultam, hogy rendszeresen alulteljesítettem. Egyszerűen képtelen vagyok hangszerrel kiállni mások elé. Az a vicc, hogy az éneklés esetében is mindig erős lámpalázam volt, és sok időnek kellett eltelnie, hogy már csak egy egészséges drukk maradjon ebből a színpadra lépés előtti félholt állapotból.

rap: A Jazz+Az zenekar adott lendületet neked. Hogy kerültél bele?

VE: Bár a Jazz+Az zenekar születése előtt is aktív előadó voltam, tagadhatatlan, hogy ez a formáció lökött ki a nagyközönség elé. Egy nem nyilvános castingon vettem részt az első főiskolai évem júniusában, ahol 12 énekesnőt hallgattak meg. Fekvőgipszben voltam otthon egy ortopédiai műtét miatt. Gőz László, akkori tanárom hívott, még vonalas telefonon, hogy menjek el erre a válogatásra. Mondtam, hogy nem tudok. Aztán addig győzködött, míg az unokabátyám és Gátos Iván zongorista kollégám segítségével letámolyogtam a Tom-Tom Stúdió alagsori termébe. Kazettán kaptunk két dalt, azokat kellett elénekelni. Másnap hívtak, hogy beválasztottak és enyém a Csepp a tengerben című dal. A produkció Dés Lászlótól és Geszti Pétertől lett sikeres. Dalaik az átlagnál szélesebb korosztályt érintettek meg, a zenekar pedig az akkori zenésztársadalom krémjéből állt.

rap: A dzsesszkategóriában ritka platinalemez fokozatot később a Váczi Eszter Quartettel érted el. Ez már a jelenlegi zenekarod kezdete volt?

VE: Sokáig egyszerre voltam szólistája négy-öt zenekari felállásnak. Amikor a Quartettel elkezdtünk saját dalokat írni, gyakorlatilag mindent leépítettem, hogy a nevemet lehetőleg ehhez a zenekarhoz kössék. A platinalemezt a legelső albumunkkal értük el. Az aranyat a másodikkal. Ez a minősítés a lemezeladásra vonatkozik, de akkor már sajnos elkezdődött a lemezgyártás leszálló ága. Mindenesetre fantasztikusan jó fogadtatásban volt részünk ezekkel a dalokkal, nekem pedig a dalszövegek írása jelentette a legnagyobb megmérettetést.

rap: Most ismét lemezbemutatóra készülsz – mikor lesz ez?

VE: Hosszú kihagyás után új anyaggal állunk a közönség elé június 6-án, a Pesti Színházban. Ez az első eset a saját lemezeink történetében, amikor nem egyedül én írom a dalszövegeket, hanem egy író-költő-irodalmár barátommal, Mesterházy Balázzsal közösen. A koncert különlegessége, hogy az elején egy rövid irodalmi beszélgetésre invitáljuk a nézőket Juhász Anna moderálásával, ahol mesélünk a közös munkáról, illetve a költemény versus dalszöveg kérdéséről.

rap: Milyen egyéb fellépéseitek lesznek a nyáron?

VE: Minden új zenei anyag jó apropó arra, hogy megutaztassuk az ország több városában is. A nyár folyamán résztvevői leszünk a Debreceni Jazz- és Bornapokra, megyünk Veszprémbe a Rozé, Rizling & Jazz Napokra, három éve visszatérő vendégei vagyunk a kővágóörsi zsinagóga kertjében tartott művészeti eseményeknek. De Pannonhalmán is találkozhatnak velünk az érdeklődők.

rap: Kivel lépnél fel még nagyon szívesen a pályád során?

VE: Erről nem gyakran beszélek, de nekem az arab zene a másik mániám. Ha autentikus arab zenészekkel énekelhetnék olyan színvonalon, hogy örömmel kísérjenek, nagy álmom válna valóra.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.