„Számomra veszedelmes bármivel is foglalkozni, ami Goethével kapcsolatos” – fogalmazott egyik 1854-es levelében Liszt Ferenc, s ez a kijelentés korántsem csupán azért lehet meglepő, mert a mester ekkortájt éppen Weimarban élt, ahol bizony vajmi nehezen lehetett volna kikerülni a néhai titkos tanácsos, kamarai elnök és miniszter emlékezetét, dolgait és témáit. Hanem azért is, mivel Liszt ebben az esztendőben jórészt a Faust-szimfónia megalkotásával volt elfoglalva, mely zenemű végeredményben mégiscsak Goethéhez kapcsolható. S habár a néhai írófejedelem – eufemisztikusan fogalmazva – nem volt Liszt legkedvesebb szerzői közé sorolható, azért a szimfónia harmadik, záró tételében így is Weimar előző büszkeségét idézte a Chorus Mysticus: „Csak földi példakép / minden mulandó; / itt lesz a csonka ép / s megbámulandó; / mit nincs szó mondani, / itt fényt sugároz; / az Örök Asszonyi / emel magához.”
A Faust-szimfóniát most a BTF, közelebbről a Nemzeti Filharmonikusok jövő csütörtöki fesztiválkoncertje hozza elénk, de csak miután a kiváló Kirill Gerstein szólójával meghallgattuk Brahms I. (d-moll) zongoraversenyét (Nemzeti Hangversenyterem, április 11., fél nyolc). De arról akár már vasárnap is megbizonyosodhatunk, hogy a hírhedett zenész és mindig hű rokon Goethe-averziója inkább csak részleges lehetett, elvégre Kolonits Klára (képünkön) Liszt-estjén többek közt A vándor – első és második – éji dala is megszólal majd a nagyszerű szoprán előadásában (BMC, április 7., fél nyolc).
Ez persze még csupáncsak kettő a fesztivál sűrűjéből, így hát kezdődhet is a darálás, amit azért némileg megkönnyít a tény, hogy a programban szokás szerint akadnak tematikus blokkok. Ilyen például a Zsabó Fesztivál négy koncertje, mely régi zenés esték idén cári, illetve császári udvarok muzsikusait állítja majd a középpontba. Ezek közül ajánljuk külön a Concerto Armonico zárókoncertjét, ahol is Spányi Miklósék két olyan zeneszerzőtől is játszani fognak egy-egy művet, aki a 18. század második felében cári szolgálatban állt: Domenico Cimarosától és Vincenzo Manfredinitől (MNM Díszterem, április 8., fél nyolc).
Hasonlóképpen tematikus egységet alkot Az út eleje – Az út vége elnevezésű, ugyancsak négy alkalmat felölelő sorozat, ahol is zeneszerzők korai és kései kompozíciói rendeztetnek egymás mellé. Ebből a fesztiválrészből a kiemelt figyelem essen most a Capricciók és concertinók fantáziacímű második estére, amelynek programján Richard Strauss legutolsó zenekari darabja, a Duett-concertino és Ligeti György ifjonti stílusgyakorlata, a Két capriccio is elhangzik – egyként az 1947-es évből (Solti Terem, április 9., fél nyolc). Ezt a koncertet egyébiránt már csak a 94 esztendős Konrád György közreműködése miatt sem lehet kihagynunk! S a brácsások magyar korelnökének említése segítse frappánsan ajánlónk végére a remek orosz brácsás, Jurij Basmet nevét, aki saját alapítású együttesével, a Moszkvai Szólistákkal ugyancsak nekünk húzza majd szombat este (Vigadó Díszterem, április 6., fél nyolc).
