Meghalt John Mayall

  • narancs.hu
  • 2024. július 24.

Zene

A brit blues atyja kilencvenéves volt.

Helyi idő szerint hétfőn 90 éves korában meghalt John Mayall blueszenész – közölte a család a közösségi oldalakon.

A közlemény szerint betegségei „kényszerítették arra a világ legnagyobb utcai harcosát, hogy befejezze hatalmas pályafutását”.

John Mayall 1933-ban született az angliai Macclesfieldben, képzőművészeti iskolában tanult, aztán dzsesszgitáros édesapjához  hasonlóan ő is zenész lett. Gitáron, billentyűs hangszereken, szájharmonikán játszott. A Bluesbrakers együttest 1963-ban alapította, 1966-ban csatlakozott hozzá Eric Clapton. A hetvenes években visszavonult, 1982-ben újjászervezte a zenekart, amely Magyarországon is fellépett, először 1985-ben a Kisstadionban. A Népszava emlékeztet, hogy sosem lett annyira ismert, mint zenekarának többi tagja – és bántotta is, hogy nem volt slágerlemeze, nem nyert Grammy-díjat, és a Rolling Stone sem írt róla –, viszont bírta energiával, még nyolcvanas éveiben is színpadra állt. 2013-ban underground előadóként határozta meg magát.  

Idén a Rock & Roll Hall of Fame tagja lett, az 1966-os Blues Breakers With Eric Clapton című albumot pedig az egyik legjobb brit blueslemeznek tartják.

A portrékép forrása a blueszenész Facebook-oldala

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.