Dódzsó a backstage-ben

Báthory Zoltán gitáros-harcművész

Zene

Tinédzserként, nyelvtudás nélkül ment ki szerencsét próbálni Amerikába, és ma már az egyik legnépszerűbb metálzenekar, a Five Finger Death Punch vezetője. De nemcsak erről beszélgettünk vele, hanem a dzsúdzsucúról, a háborús veteránokról és a járműmániájáról is. Az interjú mintegy 95 százaléka angol nyelven zajlott.

Magyar Narancs: Mi igaz abból, hogy egy időben Szombathelyen éltél és a KO lemezboltban dolgoztál?

Báthory Zoltán: Valójában egy zenésztársam lakott Szombathelyen. Odajárt főiskolára, és mivel volt egy közös zenekarunk, én is sok időt töltöttem a városban. Újságíró volt ez a barátom, és később írt a Narancsba is. Úgy hívják, hogy Winkler Róbert. Sokat próbáltunk a zenekarunkkal, meg zenélgettünk a főiskola stúdiójában.

MN: A Five Finger Death Punch nemrég jelentette meg a legutóbbi album, az AfterLife deluxe kiadását. Az azt megelőző lemezt, az F8-et amolyan újjászületésnek nevezted, az AfterLife-ot pedig győzelemnek. Ezt hogy értetted?

BZ: Az F8 volt az első olyan lemezünk, amelyet úgy vettünk fel, hogy a zenekar összes tagja józan volt. Nekem személy szerint soha nem voltak alkohol- vagy drogproblémáim, de a többiek hajlamosak voltak túltolni a bulizást. Igazi rocksztárokhoz méltó életet éltek. A lényeg, hogy az F8-et teljesen tisztán vettük fel. Az AfterLife pedig azért lett egy győzedelmes lemez, mert sikerült megőrizni a józanságot. A címmel is ezt akartuk sugallni, lényegében a józanság megőrzésére, a pozitív utóéletére utaltunk vele. Szeretem a provokatív lemezcímeket, és az afterlife kétértelmű szó, hiszen túlvilágot is jelent. A túlvilágról való gondolkodás alapvetően meghatározza az ember hozzáállását az élethez, és mindenki ki tudja választani magának, hogy milyen túlvilágban higgyen. A vikingeknek ott volt Valhalla, és a hitük szerint oda jutottak, ha csatában haltak meg. A buddhisták a reinkarnációban hisznek, míg a keresztény vallás egyik alappillére a menny és a pokol fogalma – a földi életed során tanúsított cselekedeteid határozzák meg, hogy hova jutsz a halálod után. Az AfterLife szövegeiben sokat foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, és halálközeli élményeket is megéneklünk.

MN: A deluxe verzión található a This Is the Way című dal, amelyben a három éve elhunyt rapper, DMX vendégeskedik. Az „ez a helyes út” kifejezés A Mandalóri című Star Wars-sorozat szállóigéje. Ez ihlette a címet?

BZ: Nem, de értem, hogy miért asszociálsz erre. Egyszer még mi magunk is fontolgattuk, hogy milyen menő lenne, ha a klipben mandalóri harcosok baktatnának mögöttünk szó nélkül. De ezt persze elvetettük. Nincs köze a szövegnek, a címnek a sorozathoz. Érdekes módon ez volt az egyik legelső dal, amelyet megcsináltunk az AfterLife-hoz. DMX elhunyt még a megjelenés előtt, és akkor beindult egy nagy egyezkedés, hogy rajta legyen-e a szám a lemezen vagy sem. Nem sikerült mindent letisztázni, egy csomó papírmunka még befejezetlen maradt, ezért végül nem akartunk kockáztatni, és lehagytuk az albumról. Viszont úgy éreztük, hogy az AfterLife nem teljes a This Is the Way nélkül, és amikor végre már minden akadály elhárult és zöld utat kaptunk, ráraktuk a deluxe kiadásra. DMX életműve is teljesebb ezzel a dallal, és nagyon örülök, hogy végre kiadhattuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.