Dódzsó a backstage-ben

Báthory Zoltán gitáros-harcművész

Zene

Tinédzserként, nyelvtudás nélkül ment ki szerencsét próbálni Amerikába, és ma már az egyik legnépszerűbb metálzenekar, a Five Finger Death Punch vezetője. De nemcsak erről beszélgettünk vele, hanem a dzsúdzsucúról, a háborús veteránokról és a járműmániájáról is. Az interjú mintegy 95 százaléka angol nyelven zajlott.

Magyar Narancs: Mi igaz abból, hogy egy időben Szombathelyen éltél és a KO lemezboltban dolgoztál?

Báthory Zoltán: Valójában egy zenésztársam lakott Szombathelyen. Odajárt főiskolára, és mivel volt egy közös zenekarunk, én is sok időt töltöttem a városban. Újságíró volt ez a barátom, és később írt a Narancsba is. Úgy hívják, hogy Winkler Róbert. Sokat próbáltunk a zenekarunkkal, meg zenélgettünk a főiskola stúdiójában.

MN: A Five Finger Death Punch nemrég jelentette meg a legutóbbi album, az AfterLife deluxe kiadását. Az azt megelőző lemezt, az F8-et amolyan újjászületésnek nevezted, az AfterLife-ot pedig győzelemnek. Ezt hogy értetted?

BZ: Az F8 volt az első olyan lemezünk, amelyet úgy vettünk fel, hogy a zenekar összes tagja józan volt. Nekem személy szerint soha nem voltak alkohol- vagy drogproblémáim, de a többiek hajlamosak voltak túltolni a bulizást. Igazi rocksztárokhoz méltó életet éltek. A lényeg, hogy az F8-et teljesen tisztán vettük fel. Az AfterLife pedig azért lett egy győzedelmes lemez, mert sikerült megőrizni a józanságot. A címmel is ezt akartuk sugallni, lényegében a józanság megőrzésére, a pozitív utóéletére utaltunk vele. Szeretem a provokatív lemezcímeket, és az afterlife kétértelmű szó, hiszen túlvilágot is jelent. A túlvilágról való gondolkodás alapvetően meghatározza az ember hozzáállását az élethez, és mindenki ki tudja választani magának, hogy milyen túlvilágban higgyen. A vikingeknek ott volt Valhalla, és a hitük szerint oda jutottak, ha csatában haltak meg. A buddhisták a reinkarnációban hisznek, míg a keresztény vallás egyik alappillére a menny és a pokol fogalma – a földi életed során tanúsított cselekedeteid határozzák meg, hogy hova jutsz a halálod után. Az AfterLife szövegeiben sokat foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, és halálközeli élményeket is megéneklünk.

MN: A deluxe verzión található a This Is the Way című dal, amelyben a három éve elhunyt rapper, DMX vendégeskedik. Az „ez a helyes út” kifejezés A Mandalóri című Star Wars-sorozat szállóigéje. Ez ihlette a címet?

BZ: Nem, de értem, hogy miért asszociálsz erre. Egyszer még mi magunk is fontolgattuk, hogy milyen menő lenne, ha a klipben mandalóri harcosok baktatnának mögöttünk szó nélkül. De ezt persze elvetettük. Nincs köze a szövegnek, a címnek a sorozathoz. Érdekes módon ez volt az egyik legelső dal, amelyet megcsináltunk az AfterLife-hoz. DMX elhunyt még a megjelenés előtt, és akkor beindult egy nagy egyezkedés, hogy rajta legyen-e a szám a lemezen vagy sem. Nem sikerült mindent letisztázni, egy csomó papírmunka még befejezetlen maradt, ezért végül nem akartunk kockáztatni, és lehagytuk az albumról. Viszont úgy éreztük, hogy az AfterLife nem teljes a This Is the Way nélkül, és amikor végre már minden akadály elhárult és zöld utat kaptunk, ráraktuk a deluxe kiadásra. DMX életműve is teljesebb ezzel a dallal, és nagyon örülök, hogy végre kiadhattuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.