Megtörve - Bong-Ra a Trafóban (koncert)

  • Vincze Ádám
  • 2007. november 15.

Zene

Nem véletlen az, hogy ha az ember letéved az undergroundban új trendként funkcionáló breakcore műfaj valamelyik bulijára, olyan arcokkal szembesül, akiket a ruházatuk minősít; konkrétabban az olyan zenekarok logójával ellátott pólók, amelyeknek közük sincs ehhez az elektronikus alapokon és szétbuherált ütemeken nyugvó zenéhez.

Nem véletlen az, hogy ha az ember letéved az undergroundban új trendként funkcionáló breakcore műfaj valamelyik bulijára, olyan arcokkal szembesül, akiket a ruházatuk minősít; konkrétabban az olyan zenekarok logójával ellátott pólók, amelyeknek közük sincs ehhez az elektronikus alapokon és szétbuherált ütemeken nyugvó zenéhez. Jómagam rögtön a saját szubkultúrám jelvényével, egy Down kapucnis hátoldalával találtam magam szembe, miután kábé két deci pálinka elfogyasztásának segítségével magamba plántáltam a bátorságot, hogy afféle huszonegyedik századi Dánielként merüljek alá az elektro-oroszlánok barlangjába, és úgy éjféltájt leértem a Trafó Bár Tangó piciny pincehelyiségébe. Nem véletlen egyébként, hogy a metálrajongók annyira kattannak a breakcore-ra; egyrészt ez az az elektronikus műfaj, amely a legtöbbet merít a rockzenéből, másrészt Magyarországra - mint általában - ez a trend is relatíve későn gyűrűzött be, így nagyjából most jött el az idő, hogy egy ilyen jellegű rendezvényen olyan fejekbe ütközzek, akiket eddig csak mondjuk a Kultiplexben láttam, valami totálisan elmebeteg, gitár-dob-zaj felállású csapat koncertjén, ahogy a sarokban álldogálva szorongatták a sörüket, és próbálták felfogni valami négynegyedeket kapával-kaszával szétdaraboló, zajos gitárzenekar atonális témázgatásait.

A breakcore egyik üdvöskéjeként számon tartott Bong-Ra, alias Jason Kohnen is metálarcként kezdte persze: ha valaki még emlékszik a másodosztályú My Dying Bride-kópiából a kilencvenes évek vége felé stoner rockba váltó Celestial Season albumaira, annak ismerős lehet emberünk neve is a lemezborítókról a csapat dobosaként. Ennek megfelelően a pályatársak közül Bong-Ra szettjeiben dominál leginkább a rockzene, és ez teljesen rendben is van, hiszen az egyébként könnyen unalomba forduló breakcore-ütemeket (hiába a kiszámíthatatlanság szándéka, az átlaghallgató is könnyen ráérezhet, melyik ütemet töri meg egynyolcadnyi elmozdulás, hogy aztán teljesen új tempóban folyjon tovább a zene, egészen egy tökéletesen hasonló váltásig) perfekt érzékkel dobja fel egy Kyusstól vagy Slayertől lízingelt témával. Ezen az estén a Black Sabbath War Pigsének unalomig ismert nyitánya volt az a pont, amikor a rockon nevelkedett közönség egy emberként emelte a kezét fölfelé, és pontosan itt éreztem azt, hogy nekem menekülnöm kell, mert kezdtem magam egy nyár végi motorostalálkozón érezni, ahol a feldolgozásokkal haknizó előzenekar lassan elér a legnagyobb rockslágerekből álló repertoárja végére, és negyedórán belül rákezdi valami tökéletesen vállalhatatlan nemzeti rock zenekar.

Trafó Bár Tangó, november 10.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.