Interjú

„Megununk mindent”

Hegyi Olivér, István Gergely – Hiúz

Zene

Zenekar helyett projektekben gondolkodnak, így próbálnak menekülni a rutin elől. Csapongásról, kényszerességről vagy egyfajta kötődési zavarról lenne szó? Az biztos, hogy hamarosan a Budapest Parkban játszanak, és elképzelhető, hogy addig próbálni is fognak egyet.

Magyar Narancs: Tavaly augusztusban jelent meg a Félig szabad című lemezetek, mely kissé ellentmondásos módon az utóbbi évek egyik legboldogabb magyar albuma. Valóban felszabadult boldogságban születtek a dalok, vagy inkább ennek az állapotnak a hiánya inspirálta az alkotást?

Hegyi Olivér: Geri írta az összes számot és a szöveget is, így az ilyen jellegű kérdések elsősorban őt illetik.

István Gergely: Sokan mondják, hogy ez egy felszabadult és boldog lemez. Valójában a húszas éveinket dolgozza fel, erre az időszakra pedig azért nem feltétlenül volt jellemző a konstans boldogság. Elég sok mindennel kínlódtunk, közben persze mindig volt valami nagy ígéret vagy remény, amibe lehetett kapaszkodni. Talán ez érezhető a lemezen is, bár nem gondolom, hogy teljesen vidám cucc lenne.

MN: Mintha a hétköznapokból való menekülés lehetőségeit mutogatnák ezek a dalok.

István Gergely: A hétköznapokban én személy szerint nem vagyok valami erős. De nyaralni például úgy szoktunk, hogy elmegyünk egy többhetes körútra biciklivel vagy stoppal, esetleg vonattal. Minden nap vagy minden másnap egy új állomás. Ez így tempósnak hangzik, mégis kellőképpen lelassítja az időt, hogy állandóan úton vagyunk. A lemez írása előtt is volt egy ilyen közös utazásunk. Ilyenkor valahogy tisztábban tudnak megvalósulni azok az állapotok, amelyeket a hétköznapokban is keresünk, közelebb tudunk kerülni azokhoz a forrásokhoz, hogy megkapjuk a lelki fedezetet a következő időszakra. Arra a bő tíz évre, amiről a lemez szól, általában a nagy ellenmondás volt jellemző a vágyott állapot és a valóság között. Ezt a közérzetet igyekeztem rögzíteni a dalokban. Hogy mindig van valami, ami próbál lepofozni erről a fasza útról, én meg minden erőmmel azon vagyok, hogy visszakapaszkodjak. Ezért lett a végeredmény egy ilyen keserédes valami, aminek mégis van reményteli és felszabadult oldala is.

MN: Hogyan készült a lemez?

István Gergely: Az volt a terv, hogy én megírom a szövegeket, aztán közösen gondolkodunk a zenéken. Az első két számnál ez így is történt. Lementem Oliékhoz Szegedre pár dalkezdeménnyel, kimentünk a Tisza-partra, vittünk gitárokat meg pokrócot, aztán ha összeállt egy szerkezet, amelyre már lehetett énekelni, akkor felvettük. Olyan is volt, hogy a szövegeket olvasgatva arról beszélgettünk, hogy egy mezőn képzeljük el magunkat. Kimentünk a földúton a pusztába, a kocsi csomagtartójában összeraktuk a laptopot, és ott énekeltük fel a demóverziókat. Végül úgy alakultak az energiák, hogy egyre inkább rám hárult a lemez előkészítése. Amikor megvolt az összes alap, elmentünk Gál Mátéhoz az RH stúdióba, ahol Oli egy nap alatt feldobolta az egészet, az éneksávokat pedig a szekszárdi tanyánkon rögzítettük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.