Interjú

„Megununk mindent”

Hegyi Olivér, István Gergely – Hiúz

Zene

Zenekar helyett projektekben gondolkodnak, így próbálnak menekülni a rutin elől. Csapongásról, kényszerességről vagy egyfajta kötődési zavarról lenne szó? Az biztos, hogy hamarosan a Budapest Parkban játszanak, és elképzelhető, hogy addig próbálni is fognak egyet.

Magyar Narancs: Tavaly augusztusban jelent meg a Félig szabad című lemezetek, mely kissé ellentmondásos módon az utóbbi évek egyik legboldogabb magyar albuma. Valóban felszabadult boldogságban születtek a dalok, vagy inkább ennek az állapotnak a hiánya inspirálta az alkotást?

Hegyi Olivér: Geri írta az összes számot és a szöveget is, így az ilyen jellegű kérdések elsősorban őt illetik.

István Gergely: Sokan mondják, hogy ez egy felszabadult és boldog lemez. Valójában a húszas éveinket dolgozza fel, erre az időszakra pedig azért nem feltétlenül volt jellemző a konstans boldogság. Elég sok mindennel kínlódtunk, közben persze mindig volt valami nagy ígéret vagy remény, amibe lehetett kapaszkodni. Talán ez érezhető a lemezen is, bár nem gondolom, hogy teljesen vidám cucc lenne.

MN: Mintha a hétköznapokból való menekülés lehetőségeit mutogatnák ezek a dalok.

István Gergely: A hétköznapokban én személy szerint nem vagyok valami erős. De nyaralni például úgy szoktunk, hogy elmegyünk egy többhetes körútra biciklivel vagy stoppal, esetleg vonattal. Minden nap vagy minden másnap egy új állomás. Ez így tempósnak hangzik, mégis kellőképpen lelassítja az időt, hogy állandóan úton vagyunk. A lemez írása előtt is volt egy ilyen közös utazásunk. Ilyenkor valahogy tisztábban tudnak megvalósulni azok az állapotok, amelyeket a hétköznapokban is keresünk, közelebb tudunk kerülni azokhoz a forrásokhoz, hogy megkapjuk a lelki fedezetet a következő időszakra. Arra a bő tíz évre, amiről a lemez szól, általában a nagy ellenmondás volt jellemző a vágyott állapot és a valóság között. Ezt a közérzetet igyekeztem rögzíteni a dalokban. Hogy mindig van valami, ami próbál lepofozni erről a fasza útról, én meg minden erőmmel azon vagyok, hogy visszakapaszkodjak. Ezért lett a végeredmény egy ilyen keserédes valami, aminek mégis van reményteli és felszabadult oldala is.

MN: Hogyan készült a lemez?

István Gergely: Az volt a terv, hogy én megírom a szövegeket, aztán közösen gondolkodunk a zenéken. Az első két számnál ez így is történt. Lementem Oliékhoz Szegedre pár dalkezdeménnyel, kimentünk a Tisza-partra, vittünk gitárokat meg pokrócot, aztán ha összeállt egy szerkezet, amelyre már lehetett énekelni, akkor felvettük. Olyan is volt, hogy a szövegeket olvasgatva arról beszélgettünk, hogy egy mezőn képzeljük el magunkat. Kimentünk a földúton a pusztába, a kocsi csomagtartójában összeraktuk a laptopot, és ott énekeltük fel a demóverziókat. Végül úgy alakultak az energiák, hogy egyre inkább rám hárult a lemez előkészítése. Amikor megvolt az összes alap, elmentünk Gál Mátéhoz az RH stúdióba, ahol Oli egy nap alatt feldobolta az egészet, az éneksávokat pedig a szekszárdi tanyánkon rögzítettük.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.