Interjú

„Megununk mindent”

Hegyi Olivér, István Gergely – Hiúz

Zene

Zenekar helyett projektekben gondolkodnak, így próbálnak menekülni a rutin elől. Csapongásról, kényszerességről vagy egyfajta kötődési zavarról lenne szó? Az biztos, hogy hamarosan a Budapest Parkban játszanak, és elképzelhető, hogy addig próbálni is fognak egyet.

Magyar Narancs: Tavaly augusztusban jelent meg a Félig szabad című lemezetek, mely kissé ellentmondásos módon az utóbbi évek egyik legboldogabb magyar albuma. Valóban felszabadult boldogságban születtek a dalok, vagy inkább ennek az állapotnak a hiánya inspirálta az alkotást?

Hegyi Olivér: Geri írta az összes számot és a szöveget is, így az ilyen jellegű kérdések elsősorban őt illetik.

István Gergely: Sokan mondják, hogy ez egy felszabadult és boldog lemez. Valójában a húszas éveinket dolgozza fel, erre az időszakra pedig azért nem feltétlenül volt jellemző a konstans boldogság. Elég sok mindennel kínlódtunk, közben persze mindig volt valami nagy ígéret vagy remény, amibe lehetett kapaszkodni. Talán ez érezhető a lemezen is, bár nem gondolom, hogy teljesen vidám cucc lenne.

MN: Mintha a hétköznapokból való menekülés lehetőségeit mutogatnák ezek a dalok.

István Gergely: A hétköznapokban én személy szerint nem vagyok valami erős. De nyaralni például úgy szoktunk, hogy elmegyünk egy többhetes körútra biciklivel vagy stoppal, esetleg vonattal. Minden nap vagy minden másnap egy új állomás. Ez így tempósnak hangzik, mégis kellőképpen lelassítja az időt, hogy állandóan úton vagyunk. A lemez írása előtt is volt egy ilyen közös utazásunk. Ilyenkor valahogy tisztábban tudnak megvalósulni azok az állapotok, amelyeket a hétköznapokban is keresünk, közelebb tudunk kerülni azokhoz a forrásokhoz, hogy megkapjuk a lelki fedezetet a következő időszakra. Arra a bő tíz évre, amiről a lemez szól, általában a nagy ellenmondás volt jellemző a vágyott állapot és a valóság között. Ezt a közérzetet igyekeztem rögzíteni a dalokban. Hogy mindig van valami, ami próbál lepofozni erről a fasza útról, én meg minden erőmmel azon vagyok, hogy visszakapaszkodjak. Ezért lett a végeredmény egy ilyen keserédes valami, aminek mégis van reményteli és felszabadult oldala is.

MN: Hogyan készült a lemez?

István Gergely: Az volt a terv, hogy én megírom a szövegeket, aztán közösen gondolkodunk a zenéken. Az első két számnál ez így is történt. Lementem Oliékhoz Szegedre pár dalkezdeménnyel, kimentünk a Tisza-partra, vittünk gitárokat meg pokrócot, aztán ha összeállt egy szerkezet, amelyre már lehetett énekelni, akkor felvettük. Olyan is volt, hogy a szövegeket olvasgatva arról beszélgettünk, hogy egy mezőn képzeljük el magunkat. Kimentünk a földúton a pusztába, a kocsi csomagtartójában összeraktuk a laptopot, és ott énekeltük fel a demóverziókat. Végül úgy alakultak az energiák, hogy egyre inkább rám hárult a lemez előkészítése. Amikor megvolt az összes alap, elmentünk Gál Mátéhoz az RH stúdióba, ahol Oli egy nap alatt feldobolta az egészet, az éneksávokat pedig a szekszárdi tanyánkon rögzítettük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.