"Vannak olyan mélyen erényes jellemek, akiknek szükségük van rá, hogy higgyenek Istenben; vannak mások, nem kevésbé tökéletesek, akik nagyon jól megvannak azzal, hogy nem hisznek semmiben, miközben a szigorú erkölcsösség minden szabályát betartják. Manzoni és Verdi... Ezen a két emberen valóban töprengenem kell." Verdiné, született Giuseppina Strepponi fogalmazott így egyik levelében, csodálatosképp egymás mellé illesztve az operai sodrású Requiem majdani zeneszerzőjét és azt az olasz írófejedelmet, aki halálával e mű ihletőjévé vált. Merthogy a tételes vallással s még inkább az egyházzal szembeni hűvös távolságtartás nem gátolta meg Verdit abban, hogy hamisítatlanul és őszintén vallásos remekműveket alkosson, dacára annak, hogy szerető és hosszan tűrő neje egy másik levelében az alábbi szavakkal jellemezte és korholta szabadgondolkodó férje urát: "Ez a brigante megengedi magának, hogy - nem mondanám, hogy istentagadó, de az biztos, hogy ne valami nagy hívő legyen, és mindezt olyan nyugodt megátalkodottsággal, hogy az embernek kedve támad, hogy megüsse." S lám, mégis, amint annak hétfőn, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának Kovács János által dirigált koncertjén bizonyságát vehetjük (operaház, október 29., fél nyolc), a brigante 1874-re elkészült nagyszabású halotti miséje máig áhítatos élményként tisztogatja a hallgató lelkét.
Két nappal később egy másik különleges XIX. századi mise vár majd reánk, ezúttal az elsősorban zongoristaként ünnepelt német Christian Zacharias vezénylete alatt, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, október 31., fél nyolc). Franz Schubert merőben szubjektív szövegkezelésű Esz-dúr miséje lesz ez a mű, méghozzá a zeneszerző életének utolsó esztendejéből, mely rekviemhangulatú kompozíciót mindenféle megrendelés nélkül vetette kottapapírra a bús előérzetektől és venereás problémáktól egyaránt sújtott bécsi mester.
Ám lépjünk most el a szakrális zenétől, s egyszersmind térjünk vissza Verdihez és a családon belüli erőszakhoz, elvégre a hét vége operaközvetítése az Otello lesz a New York-i Metropolitan Opera színpadáról. A telt idomú Johan Botha címszereplésével és Renée Fleming Desdemonájával bűvölő előadás szombaton élőben két helyen lesz megtekinthető (Uránia Nemzeti Filmszínház és Fesztivál Színház, október 27., hét óra), s ugyane színhelyeken másnap még ismétlés is ígérkezik a jóból (Fesztivál Színház, hat óra, ill. Uránia, hét óra).
S akkor persze itt lesz még nekünk, immár a kisebb formák és a jelenkor felé elmozdulva, az oly izgalmas, méltán világraszóló Kronos Quartet, amelynek koncertje fényeffektusokkal és videobejátszásokkal tarkítva adja majd elénk Uniko elnevezésű programjukat (Nemzeti Hangversenyterem, október 25., fél nyolc). S végül még egyetlen kérdés, amelyre igenlő választ kell adnunk e héten, s amelyet a Concerto Budapest most induló sorozata szegez nekünk: Szereti ön Mendelssohnt? (Fesztivál Színház, október 26., hét óra). Hát hogy a búbánatba ne!
