Lemez

Metz: Metz

  • - greff -
  • 2012. november 25.

Zene

A Jesus Lizard és a Big Black Chicagót, a Hammerhead Minneapolist, a Drive Like Jehu San Diegót festette le a pokol minden szegletében aluljárószagú, szirénazajtól lármás, neurotikus lényekkel telizsúfolt tornácának, ahol üvölteni kell, amíg csak infarktust nem kap az ember. A Metz Torontója nem kevésbé tűrhetetlen: debütáló lemezén az energikus trió úgy zúz végig, mintha legutolsó perceit töltené épp egy gigantikus acélprésben.

Mint oly sok egyéb mai zenekar, a Metz is a feltámasztási mezőnyben gyakorlatozik, de kivételes helyzetben van: hosszú évek óta ez az első új zenekar, amely az amerikai noise-rock szapora pulzusú verzióját jelentős kiadónál tudja teliholdnál megidézni. Egy húsz éve még megkerülhetetlen, de több mint tíz éve elhalt stílusirányzat kaphat második esélyt általa, nem meglepő hát, hogy igen nagy most a ráfókuszált figyelem. A Metz a fentebb sorolt legendáktól sokat eltanult: a szögletes gitározást, a minimalizmust, a takarékosságot (a lemez alig harminc perc), a kíméletlen feszességet oldó punkos köpködést, az intenzitást, és azt, hogy miként lehet nyugtalanító zajhoz jutni elektronika nélkül, egy gitár és egy basszusgitár hadra fogásával. Öt éven át koncerttermekben érlelt lemezén ráadásul nem csupán érdekes hangok vannak, hanem megfogható dalok is. Mindazonáltal az eredeti motívumok hiánya így is feltűnő, de bemutatkozásnak a Metz ezzel együtt több mint tisztességes.

Sub Pop, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.