Koncert

Mester és tanítványa

Heinz Holliger és a Fesztiválzenekar

  • Csengery Kristóf
  • 2014. május 30.

Zene

A 2. világháború utáni bő évtizedben a politika három jelentős magyar zeneszerző műveit is leradírozta a hazai nyilvánosság térképéről.

45, 49, majd 56 után évtizedekig tilos volt beszélni-írni az emigráns Dohnányi Ernő (1877-1960), Veress Sándor (1907-1992) és Ligeti György (1923-2006) zenéjéről, s alkotásaik sem szólalhattak meg. Idővel engedett a diktátum szorítása, és a rendszerváltozással minden maradék korlát ledőlt, de a csonkolás hatása máig érzékelhető: egyik életműnek sincs magyar zenetörténész által írt, teljességre törekvő, korszerű monográfiája, és a hazai hangversenyéletben sem szerepelnek méltó súllyal. Ligeti az UMZE Kamaraegyüttes kilenc éve tartó Hommage-sorozata révén jobban áll, Dohnányi is felbukkan itt-ott, s az ő műveiből viszonylag sok hazai hanglemezfelvétel készült. Ligetiéiből szinte kizárólag külföldiek léteznek. Veress az abszolút vesztes.

A zeneszerző 1949-ben hagyta el Magyarországot: Bernben tanított és alkotott haláláig. Legjelentősebb növendéke Heinz Holliger (1939) zeneszerző, karmester, az utóbbi fél évszázad legnagyobb oboaművésze. Hálás tanítvány, aki ébren tartja mestere emlékezetét. Jó párszor járt az elmúlt negyven év alatt Magyarországon: legutóbb néhány napja a Budapesti Fesztiválzenekart vezényelte a BMC-ben, megragadva az alkalmat, hogy a műsor első számaként egy terjedelmes, jelentős és idehaza ismeretlen Veress-művet tárjon a magyar közönség elé. Ami történt, jellemző a hazai kultúrára: egy külföldinek kell idejönnie, hogy ő ismertessen meg minket azzal, ami a miénk.

Veress kései műve, a vonós-fúvós-ütős ensemble-ra komponált nyolctételes Orbis tonorum (A hangok világa - a cím Comenius Orbis pictusára hajaz) színes kisformák sorozata, erős ábrázoló szellemmel, sőt narrativitással. Alaptémája vélhetően múlt és jelen, múlt és jövő konfliktusa: az olykor drámai, máskor humoros vagy letargiát sugárzó miniatűrök kimondatlanul a "merre tart a zeneszerzés" kérdését vetik fel gazdag invencióval és nagy mesterségbeli tudással, a "minden egész eltörött" rezignált alaphangulatában. Holliger és a betanításában egész este perfekt teljesítményt nyújtó BFZ a mű beszédszerűségére, karakter- és színgazdagságára hívta fel a figyelmet.

Kisformák után újabb kisformák, mester után másik mester, csak ezúttal már nem Holligeré, hanem minden progresszív zeneszerzőé: Arnold Schönberg. Az ő Hat kis zongoradarab című sorozatát (op. 19, 1911) hangszerelte meg Holliger igen változatos összeállítású és színes kamaraegyüttesre, kissé a Schönberg-kör által 1918 és 1921 között működtetett Zenei Magánelőadások Társasága szellemében. A darabok kreatív továbbgondolása és a körültekintő historizmus egyszerre munkál Holliger adaptációjában, mely a dallamok több hangszerre való szétosztása által még inkább hangsúlyozza a tételek fragmentumszerűségét s így modernségüket.

A szünet után áttértünk Holliger saját kompozícióira és a kisformákról a nagyformákra - de a két hosszabb műben ismét apró szigeteket alkottak az elkülönülő karakterek, s így továbbra is az erős tagoltság vidékein kalandozhattunk. Meta Arca című vonószenekari opusában (2012) Holliger úgy ünnepli a fél évszázados jubileumát ülő Camerata Bernt (a cím is a camerata anagrammája), hogy sok egymáshoz illesztett zenei jellemképből, karikatúrából alkot nagy Egészet, egy zenei "Így játszotok ti" keretében mutatva be az együttes ötven évének karmestereit, koncertmestereit. E nehezen dekódolható, nagyon személyes zenei magánkommunikáció hallatán a hallgató önkéntelenül is Kurtág kései stílusának "üzeneteire" asszociál. És végül egy versenymű, a Janus szintén 2012-ből, a mozarti hegedű-brácsa párosra, Muriel Cantoreggi és Geneviéve Strosser bravúros előadásában - egy mű, mely a szigorú megkomponáltsághoz az improvizáció, a nagy lélegzethez a felaprózódás, a primeren zenei megnyilvánulásokhoz a fúvókákba huhogott lélegzet és a húrok fölött hangtalanul meglengetett vonók opcióját rendeli: zene mellé színházat és költészetet. Kortárs darabok egy teljes estén át - felsőfokon.

BMC, április 25.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.