Ha az ember túlélte a Geszti "Büntető" Péter fémjelezte mínusz egyedik - erre a legjobb megoldás a Szigettől minél távolabb, lehetőleg egy vidéki kiskocsmában százforintos hosszúlépéseket hörpölgetni -, valamint a rockfronton szintén nem annyira érdekes nulladik napot, akkor szerdán már van miért kihajóznunk a hajógyárira.
augusztus 10.
szerda
A Nagyszínpadon a délután fél ötös büntetősávban az ír kocsmapunkot toló Flogging Molly játszik (huszonöt botütés annak, aki ilyen lehetetlen időpontra rakta őket), amely nemcsak arról híres, hogy Dave King frontember a prehisztorikus korban együtt zenélt Fast Eddie Clarke-kal a Motörheadből, hanem arról is, hogy milyen irgalmatlanul húzós klubbulikat szoktak csapni. Nálunk utoljára két éve szedték darabjaira az A38-at - a Szigeten, verőfényes napsütésben viszont nagyon kevés esélyük lesz hozni azt a hangulatot, de megnézni őket azért mindenképp érdemes. (Pop-Rock Nagyszínpad, 16.30)
A másik huszonöt botütést a közvetlenül a Flogging Molly után fellépő Rise Against miatt kellene elszenvednie a nagyszínpados műsor összeállításáért felelős személynek, hiszen a chicagói hardcore-punkok szintén kisebb helyen és záró időpontban tudnak igazán gyilkosak lenni. Tavaly a Dürer kert nagytermébe szervezett koncertjük előtt gyakorlatilag hónapokkal elkelt az összes jegy, és a beszámolók szerint még a relatíve nagy belmagasságú koncertterem plafonjáról is csöpögött a víz a koncert közben: meglátjuk, mire képesek egy ekkora színpadon este hatkor. (Pop-Rock Nagyszínpad, 18.00)
A Motörheadről már ezerszer leírták, amit lehetett, és szerencsére Lemmy Kilmister és bűnbandája végre tisztességes időpontban, a hírek szerint az idén újra szabadtéri színpaddá avanzsálódó Rock-Metal Nagyszínpadon, headlinerként fog a tisztelt közönség arcába böfögni másfél órányi klasszikus, felturbózott rock 'n' rollt. A tavalyi Hegyalja fesztiválos fellépésük (kritikánk a Narancs 2010. július 22-i számában, míg a zenekar új lemezéről a 2011. január 20-i számban írtunk) tanúsága szerint az idén karácsonykor már a hatvanhatodik életévébe lépő Lemmy még mindig tele van energiával, a Motörhead pedig az a zenekar - mondjuk a Slayer mellett -, amire élőben mindig lehet számítani, szóval az első rendes Sziget-nap igazán kihagyhatatlan koncertje lesz a Motörhead fellépése. (Rock-Metal Nagyszínpad, 20.30)
A szerdai nap összességében a hardcore-punkban erős, hiszen akiben még maradt fölösleges energia a Motörhead borítékolhatóan energiától duzzadó koncertje után, arra nem kisebb legenda vár az A38-Wan2 színpadon, mint az idén épp harminc éve alakult Suicidal Tendencies. Az egyedi fejkendőviseletével divatot teremtő Mike Muir énekes vezette csapat a Los Angeles-i gettók legvásottabb kölykeiből állt össze, akik idejekorán rájöttek, hogy zenélni mégiscsak jobb móka, mint kábítószert árulni a sarkon. Az utcán felnőtt srácok kilátástalanságból fakadó dühét kiváló dalokká formáló Suicidal Tendencies az Anthrax-tagok által alapított S.O.D. és a korai Corrosion Of Conformity mellett az egyik első olyan zenekar volt, amely hitelesen ötvözte a hardcore-punk energiáját és nyerseségét a metál súlyosságával, és vált ezzel stílusteremtővé, méghozzá úgy, hogy zenéjük mindig is több volt puszta acsargásnál, lemezeiket pedig átitatta Muir maró társadalomkritikája és szarkasztikus humora. Tavaly már ők is eljutottak hozzánk, hogy a később rossz emlékűvé vált West-Balkánban csuklóból lenyomjanak egy, a régi időket idézően kiváló koncertet (kritikánk az estről lapunk 2010. július 15-i számában olvasható). Új lemezt azóta sem sikerült készíteniük, így valószínűleg komoly slágerparádéban lesz részünk a szerdai nap zárásául. (A38-Wan2 színpad, 21.50)
augusztus 11.
csütörtök
A csütörtöki nap az igazi hamisítatlan, hősies és halhatatlan heavy metalé: a metálszínpadon először a germán őskövület, a Helloween fogja habzó szájú, kordonszétfejelő vadállattá változtatni az összes 1983-ból itt ragadt Bundesliga-frizurás, bajszos, felvarrókkal gazdagon telepakolt farmermellényben jaszkarizó rockert (Rock-Metal Nagyszínpad, 19.00), majd utánuk a brit heavy metal legenda, a Judas Priest érkezik a színpadra. Üröm az örömben, hogy utóbbi sajnos nem az eredeti felállásában érkezik Magyarországra: K. K. Downing, a legendás Tipton-Downing-gitárpáros egyike már az év elején lelécelt a zenekarból, hogy átadja a helyét a zenekar megalakulása után több mint tíz évvel született fiatal zenésznek, Richie Faulknernek, aki korábban többek közt Steve Harris Iron Maiden-basszer lányának, Lauren Harrisnek a kísérőzenekarában játszott. Ettől eltekintve viszont a Judas Priest koncertje várhatóan óriási lesz, telistele olyan slágerekkel, mint a Green Manalishi (With The Two Pronged Crown), a You've Got Another Thing Comin', a Hell Bent For Leather vagy a Beyond The Realms Of Death, és ha előveszik az immáron tiszteletbeli Priest-klaszszikussá nemesedett Joan Baez-feldolgozást, a Diamonds And Rustot, akkor akár arról is megbizonyosodhatunk, hogy Rob Halford énekesnek mennek-e még azok az 1977-ben bakelitbe préselt, legendás magasak. (Rock-Metal Nagyszínpad, 20.30)
augusztus 12.
péntek
Még mielőtt valaki arra a téves következtetésre jutna, hogy jelen sorok írója a kákán is a csomót keresi, sietve leszögezném, hogy rockfronton a Sziget pénteki napja abszolút nyerő. Először is a Nagyszínpadon játszik a Skunk Anansie, amelynek zenéjében egyaránt benne van a Rage Against The Machine dühe és a funk lüktetése, élőben pedig verhetetlen (bővebben róluk lásd mellékletünk Pop-rock szekcióját!). A kellemetlen csak az, hogy a Skunk A fellépésének a vége pont egybecsúszik a metálszínpadon játszó svéd The Haunted kezdésével, amelyet a szélesebben vett rockközönségnek még nem sikerült felfedeznie, pedig keményen gürcölő tagjai távolról sem nyeretlen kétévesek. A zenekart a stílusteremtő göteborgi death metal brigád, az At The Gates alapító-ikerpárja, Anders és Jonas Björler hívta életre közvetlenül az ATG feloszlása után, és szerencséjükre sikerült rátalálniuk Svédország második legjobb frontemberére (az első természetesen Tomas "Tompa" Lindberg), Peter Dolvingra, aki hangjával, energikus színpadi jelenlétével, de főleg a zseniális, szinte költőinek is aposztrofálható dalszövegeivel a habot jelenti az ikerpár szikár zenei ötleteiből megalkotott tortán. A kezdeti kíméletlen thrash metál anyagok után a The Haunted mára jóval experimentálisabb és sokszínűbb lett: Unseen című új lemezük kapcsán a kritikusok egyszerre emlegetik a Neurosis sötétségét és a Tool elborultságát, és a zenekarnak mindezt úgy sikerült megvalósítania, hogy a korai idők kompromisszummentes hozzáállását - van is egy daluk No Compromise címmel - mindvégig sikerült megtartania. (Rock-Metal Nagyszínpad, 19.00)
A metálszínpad pénteki főzenekara, a Sacramentóból származó Deftones egész nyugodtan helyet cserélhetne a Nagyszínpadon játszó, már ezerszer látott, unalmas The Prodigyvel, hiszen Chino Moreno énekes és csapata szerte a világban általában főattrakcióként játszik a fesztiválokon. A Deftones a kilencvenes évek közepén tűnt fel az akkortájt begyűrűző nu metal trend egyik vezető zenekaraként a Korn és a Coal Chamber mellett, viszont amíg az említett két csapat a stílus népszerűségének lecsengése után soha nem talált magára (a Coal Chamber fel is oszlott, a Korn pedig azóta is gyártja az érdektelen anyagokat), a Deftones a 2000-ben megjelent White Ponyn okosan nyitott az elborultabb, kísérletezőbb, de még mindig óriási slágerpotenciállal rendelkező dalok felé. A tragédiák sajnos ezt a zenekart sem kerülték el: először Morenónak kellett megküzdenie az alkoholizmusával és kábítószerfüggésével, majd három éve a zenekar basszusgitárosát, Chi Chenget érte egy borzalmas autóbaleset, amelyből azóta sem sikerült felépülnie, és a mai napig kórházi ápolásra szorul. Sokan itt jósolták a Deftones végét, amire a zenekar csattanós választ adott a tavaly megjelent Diamond Eyes című lemezzel (MaNcs, 2010. május 27.): ezen egy egykori Quicksand-tag, Sergio Vega kezelte a négyhúrost, és a lemez az egyik legerősebb darabja a Deftones-diszkográfiának. A zenekar tehát él és virul, és nem lehet ugyan tudni, hogy a még Chenggel készült, mai napig kiadatlan nagylemez, az Eros mikor lát végre napvilágot, de anynyi biztos, hogy gitárfronton a Deftones fellépése a Sziget egyik legfontosabb eseménye lesz. (Rock-Metal Nagyszínpad, 20.30)
augusztus 13.
szombat
A súlyosabb rockzenék rajongóit legszívesebben hatóságilag tiltanám el a Sziget utolsó, vasárnapi napjától, amelyen a metálszínpad headlinere a finn giccsmetált játszó Sonata Arctica után mi más is lenne, mint a Tankcsapda, úgyhogy az igen erőteljes péntek könynyed levezetéséhez elegendő lesz a szombati nap is. Természetesen nem a Magyarországon két hónapon belül másodjára játszó 30 Seconds To Mars (Pop-Rock Nagyszínpad, 21.30) az érdekes, hanem a metálszínpad főzenekara, a brit Lostprophets, akik még a későn begyűrűző európai nu metal trend farvizén sodródtak be a köztudatba - bár már akkor sem tipikus nu metalt nyomtak, hanem zeneileg és felfogásban is inkább az energikus, de pozitív hangvételű amerikai hardcore-punk csapatokhoz álltak közelebb. A Lostprophets a komoly sikerpotenciál ellenére megmaradt igazi másodvonalbeli bandának: a lemezeik tömve vannak óriási poprefrénekkel megspékelt kiváló dalokkal, de az igazi áttörés mégsem sikerült nekik, talán azért, mert a zenéjük olyan, mint a vattacukor: finom, édes, de semmi több. Levezetésnek tökéletes. (Rock-Metal Nagyszínpad, 20.30).
