mi a kotta?

A legjobb semmit

  • mi a kotta
  • 2013. december 1.

Zene

"Vannak olyan mélyen erényes jellemek, akiknek szükségük van rá, hogy higgyenek Istenben; vannak mások, nem kevésbé tökéletesek, akik nagyon jól megvannak azzal, hogy nem hisznek semmiben, miközben a szigorú erkölcsösség minden szabályát betartják. Manzoni és Verdi... Ezen a két emberen azonban valóban töprengenem kell." Verdiné, született Giuseppina Strepponi fogalmazott ekképpen az 1870-es évek elején arról a két, az intézményesített vallásossággal hadilábon álló olasz nagyságról, akik nélkül sohasem jöhetett volna létre a XIX. század máig legnépszerűbb rekviemje.

A "nélkül" névutó használata persze félrevezető lehet, mert hiszen A jegyesek kikezdhetetlen jellemű szerzőjét éppenséggel nélkülözni kellett a Requiem megszületéséhez, lévén az többé-kevésbé az ő emlékezetére komponált halotti mise. A halottak napja környékén elmaradhatatlan alkotást, amelyről Wagner szerint "a legjobb semmit sem mondani", most csütörtökön és pénteken is meghallgathatjuk akár. Előbb a Zeneakadémia egyik első nyilvános koncertjén, a Csaba Péter által vezényelt MÁV Szimfonikus Zenekarral, a Kodály Kórussal, valamint Sümegi Eszterrel és hazai szólistatársaival (október 31., hét óra), majd pedig magyar-olasz koprodukcióban az MR zenei együttesei és a Nemzeti Énekkar közös fellépésén (Nemzeti Hangversenyterem, november 1., fél nyolc).

A Verdié mellett értelemszerűen a mozarti Requiem is felhangzik majd e napokban, méghozzá három különböző koncerten. Ezek sorából a Concerto Budapest pénteki hangversenyét ajánljuk külön és fennen, mely hangverseny Keller András által igazított programján Mozart legutolsó műve mellett Bach temetésre szánt korai kantátája, az Actus Tragicus, illetve Richard Strauss szimfonikus költeménye, a Halál és megdicsőülés is szerepel majd (Zeneakadémia, november 1., fél nyolc). "Furcsa, de a haldoklás pontosan olyan, ahogyan hatvan éve megkomponáltam a Halál és megdicsőülésben" - mondta élete utolsó napjaiban Strauss a műről, amelynek egykor vonakodva bár, de szöveges programot is adott:

"A beteg férfi ágyban fekszik, alszik, nehezen, szabálytalanul lélegzik; kellemes álmok mosolyt varázsolnak arcára, szenvedése ellenére; álma megkönnyebbül; felébred. Megint szörnyű fájdalmak gyötrik; tagjai lázban reszketnek - ahogy a roham végéhez közeledik, és visszatér a fájdalom, megjelenik előtte élete útjának gyümölcse, az eszme, az Eszmény, amelyet megvalósítani igyekezett, hogy művészetét kifejezze, amelyet azonban nem volt képes tökéletesíteni, mert emberi lény nem tökéletesíthette. Közeledik halálának órája, a lélek elhagyja a testet, hogy az örök mindenségben a legdicsőbb alakban találjon tökéletességre, amelyet itt a földön nem érhetett el."

A soros ajánlónk által átfogott napok koncertprogramját egyébiránt jeles orosz zongoristák vendégfellépései keretezik majd. A Nemzeti Filharmonikusok koncertjére Kocsis Zoltán a fiatal Nikolai Tokarevet invitálta (képünkön), hogy Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének magánszólamát el-, le- és kijátssza (Nemzeti Hangversenyterem, október 31., fél nyolc). Egy héttel később azután, a Fesztiválzenekar bérleti hangversenyeire - az eredetileg remélt Martha Argerich helyett - Mihail Pletnyov érkezik majd, hogy a Mazeppa szimfonikus költemény és a Reformáció-szimfónia között nekiüljön az első, grófnéi előadója után olykor a "Lützow" melléknévvel említett Mozart-versenymű, az 1776-os C-dúr zongoraverseny szólójának (Zeneakadémia, november 7., háromnegyed nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.