mi a kotta?

A legjobb semmit

  • mi a kotta
  • 2013. december 1.

Zene

"Vannak olyan mélyen erényes jellemek, akiknek szükségük van rá, hogy higgyenek Istenben; vannak mások, nem kevésbé tökéletesek, akik nagyon jól megvannak azzal, hogy nem hisznek semmiben, miközben a szigorú erkölcsösség minden szabályát betartják. Manzoni és Verdi... Ezen a két emberen azonban valóban töprengenem kell." Verdiné, született Giuseppina Strepponi fogalmazott ekképpen az 1870-es évek elején arról a két, az intézményesített vallásossággal hadilábon álló olasz nagyságról, akik nélkül sohasem jöhetett volna létre a XIX. század máig legnépszerűbb rekviemje.

A "nélkül" névutó használata persze félrevezető lehet, mert hiszen A jegyesek kikezdhetetlen jellemű szerzőjét éppenséggel nélkülözni kellett a Requiem megszületéséhez, lévén az többé-kevésbé az ő emlékezetére komponált halotti mise. A halottak napja környékén elmaradhatatlan alkotást, amelyről Wagner szerint "a legjobb semmit sem mondani", most csütörtökön és pénteken is meghallgathatjuk akár. Előbb a Zeneakadémia egyik első nyilvános koncertjén, a Csaba Péter által vezényelt MÁV Szimfonikus Zenekarral, a Kodály Kórussal, valamint Sümegi Eszterrel és hazai szólistatársaival (október 31., hét óra), majd pedig magyar-olasz koprodukcióban az MR zenei együttesei és a Nemzeti Énekkar közös fellépésén (Nemzeti Hangversenyterem, november 1., fél nyolc).

A Verdié mellett értelemszerűen a mozarti Requiem is felhangzik majd e napokban, méghozzá három különböző koncerten. Ezek sorából a Concerto Budapest pénteki hangversenyét ajánljuk külön és fennen, mely hangverseny Keller András által igazított programján Mozart legutolsó műve mellett Bach temetésre szánt korai kantátája, az Actus Tragicus, illetve Richard Strauss szimfonikus költeménye, a Halál és megdicsőülés is szerepel majd (Zeneakadémia, november 1., fél nyolc). "Furcsa, de a haldoklás pontosan olyan, ahogyan hatvan éve megkomponáltam a Halál és megdicsőülésben" - mondta élete utolsó napjaiban Strauss a műről, amelynek egykor vonakodva bár, de szöveges programot is adott:

"A beteg férfi ágyban fekszik, alszik, nehezen, szabálytalanul lélegzik; kellemes álmok mosolyt varázsolnak arcára, szenvedése ellenére; álma megkönnyebbül; felébred. Megint szörnyű fájdalmak gyötrik; tagjai lázban reszketnek - ahogy a roham végéhez közeledik, és visszatér a fájdalom, megjelenik előtte élete útjának gyümölcse, az eszme, az Eszmény, amelyet megvalósítani igyekezett, hogy művészetét kifejezze, amelyet azonban nem volt képes tökéletesíteni, mert emberi lény nem tökéletesíthette. Közeledik halálának órája, a lélek elhagyja a testet, hogy az örök mindenségben a legdicsőbb alakban találjon tökéletességre, amelyet itt a földön nem érhetett el."

A soros ajánlónk által átfogott napok koncertprogramját egyébiránt jeles orosz zongoristák vendégfellépései keretezik majd. A Nemzeti Filharmonikusok koncertjére Kocsis Zoltán a fiatal Nikolai Tokarevet invitálta (képünkön), hogy Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének magánszólamát el-, le- és kijátssza (Nemzeti Hangversenyterem, október 31., fél nyolc). Egy héttel később azután, a Fesztiválzenekar bérleti hangversenyeire - az eredetileg remélt Martha Argerich helyett - Mihail Pletnyov érkezik majd, hogy a Mazeppa szimfonikus költemény és a Reformáció-szimfónia között nekiüljön az első, grófnéi előadója után olykor a "Lützow" melléknévvel említett Mozart-versenymű, az 1776-os C-dúr zongoraverseny szólójának (Zeneakadémia, november 7., háromnegyed nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.