mi a kotta?

A legjobb semmit

  • mi a kotta
  • 2013. december 1.

Zene

"Vannak olyan mélyen erényes jellemek, akiknek szükségük van rá, hogy higgyenek Istenben; vannak mások, nem kevésbé tökéletesek, akik nagyon jól megvannak azzal, hogy nem hisznek semmiben, miközben a szigorú erkölcsösség minden szabályát betartják. Manzoni és Verdi... Ezen a két emberen azonban valóban töprengenem kell." Verdiné, született Giuseppina Strepponi fogalmazott ekképpen az 1870-es évek elején arról a két, az intézményesített vallásossággal hadilábon álló olasz nagyságról, akik nélkül sohasem jöhetett volna létre a XIX. század máig legnépszerűbb rekviemje.

A "nélkül" névutó használata persze félrevezető lehet, mert hiszen A jegyesek kikezdhetetlen jellemű szerzőjét éppenséggel nélkülözni kellett a Requiem megszületéséhez, lévén az többé-kevésbé az ő emlékezetére komponált halotti mise. A halottak napja környékén elmaradhatatlan alkotást, amelyről Wagner szerint "a legjobb semmit sem mondani", most csütörtökön és pénteken is meghallgathatjuk akár. Előbb a Zeneakadémia egyik első nyilvános koncertjén, a Csaba Péter által vezényelt MÁV Szimfonikus Zenekarral, a Kodály Kórussal, valamint Sümegi Eszterrel és hazai szólistatársaival (október 31., hét óra), majd pedig magyar-olasz koprodukcióban az MR zenei együttesei és a Nemzeti Énekkar közös fellépésén (Nemzeti Hangversenyterem, november 1., fél nyolc).

A Verdié mellett értelemszerűen a mozarti Requiem is felhangzik majd e napokban, méghozzá három különböző koncerten. Ezek sorából a Concerto Budapest pénteki hangversenyét ajánljuk külön és fennen, mely hangverseny Keller András által igazított programján Mozart legutolsó műve mellett Bach temetésre szánt korai kantátája, az Actus Tragicus, illetve Richard Strauss szimfonikus költeménye, a Halál és megdicsőülés is szerepel majd (Zeneakadémia, november 1., fél nyolc). "Furcsa, de a haldoklás pontosan olyan, ahogyan hatvan éve megkomponáltam a Halál és megdicsőülésben" - mondta élete utolsó napjaiban Strauss a műről, amelynek egykor vonakodva bár, de szöveges programot is adott:

"A beteg férfi ágyban fekszik, alszik, nehezen, szabálytalanul lélegzik; kellemes álmok mosolyt varázsolnak arcára, szenvedése ellenére; álma megkönnyebbül; felébred. Megint szörnyű fájdalmak gyötrik; tagjai lázban reszketnek - ahogy a roham végéhez közeledik, és visszatér a fájdalom, megjelenik előtte élete útjának gyümölcse, az eszme, az Eszmény, amelyet megvalósítani igyekezett, hogy művészetét kifejezze, amelyet azonban nem volt képes tökéletesíteni, mert emberi lény nem tökéletesíthette. Közeledik halálának órája, a lélek elhagyja a testet, hogy az örök mindenségben a legdicsőbb alakban találjon tökéletességre, amelyet itt a földön nem érhetett el."

A soros ajánlónk által átfogott napok koncertprogramját egyébiránt jeles orosz zongoristák vendégfellépései keretezik majd. A Nemzeti Filharmonikusok koncertjére Kocsis Zoltán a fiatal Nikolai Tokarevet invitálta (képünkön), hogy Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének magánszólamát el-, le- és kijátssza (Nemzeti Hangversenyterem, október 31., fél nyolc). Egy héttel később azután, a Fesztiválzenekar bérleti hangversenyeire - az eredetileg remélt Martha Argerich helyett - Mihail Pletnyov érkezik majd, hogy a Mazeppa szimfonikus költemény és a Reformáció-szimfónia között nekiüljön az első, grófnéi előadója után olykor a "Lützow" melléknévvel említett Mozart-versenymű, az 1776-os C-dúr zongoraverseny szólójának (Zeneakadémia, november 7., háromnegyed nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?