mi a kotta?

Benjie

  • mi a kotta
  • 2013. november 3.

Zene

"You great composer, I little composer" - ezzel a bájosan tökéletlen angol mondattal kedveskedett egykoron Dmitrij Sosztakovics angol pályatársának, az idén Verdi és Wagner árnyékában ünnepelt, 100 esztendeje született Benjamin Brittennek.

A világot éppen Szent Cecília ünnepén meglátó komponista, akit édesanyja egyenesen a zeneszerzői B-sor, azaz a Bach-Beethoven-Brahms-lánc következő óriásának remélt, pár héttel a születésnap előtt, most szombaton jut főszerephez a Művészetek Palotájában (Nemzeti Hangversenyterem, október 5., fél nyolc). A nevét viselő jeles kelet-angliai kamarazenekar, a Britten Sinfonia és a régi zenés produkciók felől érkező tenor, Mark Padmore koncertjén ugyanis Britten-művek, valamint az őt ihlető és általa ihletett kompozíciók ünneplik majd a gyermekként Benjie-nek becézett mestert. Brittent felnőttkorában már csupán egyetlenegy ember, életfogytig alkotó- és élettársa, Peter Pears szólította ezen a becenéven, s ha tetszik, a szombati hangverseny az ő emlékét is megidézi majd, hiszen az 1943-ban bemutatott Szerenád éppúgy az ő tenorhangjára íródott, mint megannyi egyéb Britten-szerzemény. A kürtnek kitüntetett, s méghozzá keretező szerepet juttató dalciklus voltaképpen egy kisded angol költészeti antológiának is beillene, elvégre csupa klasszikus költemény követi egymást a tenor ajkán, köztük például John Keats verse, Az álomhoz, benne ezekkel a sorokkal:

"...ó, édes Álom! hogyha akarod,

törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,

vagy várd meg a záró áment, amíg rám

a mákonyos ágy suttog altatót;

de óvj s erősíts, mert a vánkoson

a sírba szállt nap árnya átoson..."

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Keats, Lord Tennyson és Blake éjszakai hangulatú verseivel párhuzamosan, csupán egy teremmel arrébb Puskin-sorok daloltatnak majd, mivel az új évad első Metropolitan Opera HD-közvetítése az Anyegint fogja elénk hozni vadonatúj produkcióban (Fesztivál Színház, október 5., hét óra). Csajkovszkij műve Valerij Gergijev vezénylete alatt immár másodszorra kerül be az operamozis vetítéssorozatba, ezúttal a szerelmes levelét álmatlanul körmölő Tatjána szerepében a szépséges Anna Netrebkóval, valamint két lengyel operai amorózóval, a bariton Mariusz Kwieciennel és a tenor Piotr Beczalával. Apropó, lengyelek és apropó, születési centenárium: még mindig szombaton egy Lutoslawski-koncert is csábít, a százéves mester mellett a kilencven éve született Ligeti György előtt is tisztelegve, hála a Rondino Kamarazenekar izgalmas programjának (BMC, október 5., fél nyolc).

S végezetül, legalább vasárnapig eljutva a koncertprogramban, hosszú idő után jön az első operapremier az Erkel Színházban: Kodály Zoltán Háry Jánosa (október 6., hét óra). Habár az előadás voltaképpen csak itt számít bemutatónak, merthogy Vidnyánszky Attila e rendezését Debrecenben és a Margitszigeten már megismerhettük, a címszerepben akkor és most is a snájdig huszárként feszítő Haja Zsolttal.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.