mi a kotta?

Benjie

  • mi a kotta
  • 2013. november 3.

Zene

"You great composer, I little composer" - ezzel a bájosan tökéletlen angol mondattal kedveskedett egykoron Dmitrij Sosztakovics angol pályatársának, az idén Verdi és Wagner árnyékában ünnepelt, 100 esztendeje született Benjamin Brittennek.

A világot éppen Szent Cecília ünnepén meglátó komponista, akit édesanyja egyenesen a zeneszerzői B-sor, azaz a Bach-Beethoven-Brahms-lánc következő óriásának remélt, pár héttel a születésnap előtt, most szombaton jut főszerephez a Művészetek Palotájában (Nemzeti Hangversenyterem, október 5., fél nyolc). A nevét viselő jeles kelet-angliai kamarazenekar, a Britten Sinfonia és a régi zenés produkciók felől érkező tenor, Mark Padmore koncertjén ugyanis Britten-művek, valamint az őt ihlető és általa ihletett kompozíciók ünneplik majd a gyermekként Benjie-nek becézett mestert. Brittent felnőttkorában már csupán egyetlenegy ember, életfogytig alkotó- és élettársa, Peter Pears szólította ezen a becenéven, s ha tetszik, a szombati hangverseny az ő emlékét is megidézi majd, hiszen az 1943-ban bemutatott Szerenád éppúgy az ő tenorhangjára íródott, mint megannyi egyéb Britten-szerzemény. A kürtnek kitüntetett, s méghozzá keretező szerepet juttató dalciklus voltaképpen egy kisded angol költészeti antológiának is beillene, elvégre csupa klasszikus költemény követi egymást a tenor ajkán, köztük például John Keats verse, Az álomhoz, benne ezekkel a sorokkal:

"...ó, édes Álom! hogyha akarod,

törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,

vagy várd meg a záró áment, amíg rám

a mákonyos ágy suttog altatót;

de óvj s erősíts, mert a vánkoson

a sírba szállt nap árnya átoson..."

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Keats, Lord Tennyson és Blake éjszakai hangulatú verseivel párhuzamosan, csupán egy teremmel arrébb Puskin-sorok daloltatnak majd, mivel az új évad első Metropolitan Opera HD-közvetítése az Anyegint fogja elénk hozni vadonatúj produkcióban (Fesztivál Színház, október 5., hét óra). Csajkovszkij műve Valerij Gergijev vezénylete alatt immár másodszorra kerül be az operamozis vetítéssorozatba, ezúttal a szerelmes levelét álmatlanul körmölő Tatjána szerepében a szépséges Anna Netrebkóval, valamint két lengyel operai amorózóval, a bariton Mariusz Kwieciennel és a tenor Piotr Beczalával. Apropó, lengyelek és apropó, születési centenárium: még mindig szombaton egy Lutoslawski-koncert is csábít, a százéves mester mellett a kilencven éve született Ligeti György előtt is tisztelegve, hála a Rondino Kamarazenekar izgalmas programjának (BMC, október 5., fél nyolc).

S végezetül, legalább vasárnapig eljutva a koncertprogramban, hosszú idő után jön az első operapremier az Erkel Színházban: Kodály Zoltán Háry Jánosa (október 6., hét óra). Habár az előadás voltaképpen csak itt számít bemutatónak, merthogy Vidnyánszky Attila e rendezését Debrecenben és a Margitszigeten már megismerhettük, a címszerepben akkor és most is a snájdig huszárként feszítő Haja Zsolttal.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.