mi a kotta?

Benjie

  • mi a kotta
  • 2013. november 3.

Zene

"You great composer, I little composer" - ezzel a bájosan tökéletlen angol mondattal kedveskedett egykoron Dmitrij Sosztakovics angol pályatársának, az idén Verdi és Wagner árnyékában ünnepelt, 100 esztendeje született Benjamin Brittennek.

A világot éppen Szent Cecília ünnepén meglátó komponista, akit édesanyja egyenesen a zeneszerzői B-sor, azaz a Bach-Beethoven-Brahms-lánc következő óriásának remélt, pár héttel a születésnap előtt, most szombaton jut főszerephez a Művészetek Palotájában (Nemzeti Hangversenyterem, október 5., fél nyolc). A nevét viselő jeles kelet-angliai kamarazenekar, a Britten Sinfonia és a régi zenés produkciók felől érkező tenor, Mark Padmore koncertjén ugyanis Britten-művek, valamint az őt ihlető és általa ihletett kompozíciók ünneplik majd a gyermekként Benjie-nek becézett mestert. Brittent felnőttkorában már csupán egyetlenegy ember, életfogytig alkotó- és élettársa, Peter Pears szólította ezen a becenéven, s ha tetszik, a szombati hangverseny az ő emlékét is megidézi majd, hiszen az 1943-ban bemutatott Szerenád éppúgy az ő tenorhangjára íródott, mint megannyi egyéb Britten-szerzemény. A kürtnek kitüntetett, s méghozzá keretező szerepet juttató dalciklus voltaképpen egy kisded angol költészeti antológiának is beillene, elvégre csupa klasszikus költemény követi egymást a tenor ajkán, köztük például John Keats verse, Az álomhoz, benne ezekkel a sorokkal:

"...ó, édes Álom! hogyha akarod,

törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,

vagy várd meg a záró áment, amíg rám

a mákonyos ágy suttog altatót;

de óvj s erősíts, mert a vánkoson

a sírba szállt nap árnya átoson..."

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Keats, Lord Tennyson és Blake éjszakai hangulatú verseivel párhuzamosan, csupán egy teremmel arrébb Puskin-sorok daloltatnak majd, mivel az új évad első Metropolitan Opera HD-közvetítése az Anyegint fogja elénk hozni vadonatúj produkcióban (Fesztivál Színház, október 5., hét óra). Csajkovszkij műve Valerij Gergijev vezénylete alatt immár másodszorra kerül be az operamozis vetítéssorozatba, ezúttal a szerelmes levelét álmatlanul körmölő Tatjána szerepében a szépséges Anna Netrebkóval, valamint két lengyel operai amorózóval, a bariton Mariusz Kwieciennel és a tenor Piotr Beczalával. Apropó, lengyelek és apropó, születési centenárium: még mindig szombaton egy Lutoslawski-koncert is csábít, a százéves mester mellett a kilencven éve született Ligeti György előtt is tisztelegve, hála a Rondino Kamarazenekar izgalmas programjának (BMC, október 5., fél nyolc).

S végezetül, legalább vasárnapig eljutva a koncertprogramban, hosszú idő után jön az első operapremier az Erkel Színházban: Kodály Zoltán Háry Jánosa (október 6., hét óra). Habár az előadás voltaképpen csak itt számít bemutatónak, merthogy Vidnyánszky Attila e rendezését Debrecenben és a Margitszigeten már megismerhettük, a címszerepben akkor és most is a snájdig huszárként feszítő Haja Zsolttal.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.