mi a kotta?

Benjie

  • mi a kotta
  • 2013. november 3.

Zene

"You great composer, I little composer" - ezzel a bájosan tökéletlen angol mondattal kedveskedett egykoron Dmitrij Sosztakovics angol pályatársának, az idén Verdi és Wagner árnyékában ünnepelt, 100 esztendeje született Benjamin Brittennek.

A világot éppen Szent Cecília ünnepén meglátó komponista, akit édesanyja egyenesen a zeneszerzői B-sor, azaz a Bach-Beethoven-Brahms-lánc következő óriásának remélt, pár héttel a születésnap előtt, most szombaton jut főszerephez a Művészetek Palotájában (Nemzeti Hangversenyterem, október 5., fél nyolc). A nevét viselő jeles kelet-angliai kamarazenekar, a Britten Sinfonia és a régi zenés produkciók felől érkező tenor, Mark Padmore koncertjén ugyanis Britten-művek, valamint az őt ihlető és általa ihletett kompozíciók ünneplik majd a gyermekként Benjie-nek becézett mestert. Brittent felnőttkorában már csupán egyetlenegy ember, életfogytig alkotó- és élettársa, Peter Pears szólította ezen a becenéven, s ha tetszik, a szombati hangverseny az ő emlékét is megidézi majd, hiszen az 1943-ban bemutatott Szerenád éppúgy az ő tenorhangjára íródott, mint megannyi egyéb Britten-szerzemény. A kürtnek kitüntetett, s méghozzá keretező szerepet juttató dalciklus voltaképpen egy kisded angol költészeti antológiának is beillene, elvégre csupa klasszikus költemény követi egymást a tenor ajkán, köztük például John Keats verse, Az álomhoz, benne ezekkel a sorokkal:

"...ó, édes Álom! hogyha akarod,

törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,

vagy várd meg a záró áment, amíg rám

a mákonyos ágy suttog altatót;

de óvj s erősíts, mert a vánkoson

a sírba szállt nap árnya átoson..."

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Keats, Lord Tennyson és Blake éjszakai hangulatú verseivel párhuzamosan, csupán egy teremmel arrébb Puskin-sorok daloltatnak majd, mivel az új évad első Metropolitan Opera HD-közvetítése az Anyegint fogja elénk hozni vadonatúj produkcióban (Fesztivál Színház, október 5., hét óra). Csajkovszkij műve Valerij Gergijev vezénylete alatt immár másodszorra kerül be az operamozis vetítéssorozatba, ezúttal a szerelmes levelét álmatlanul körmölő Tatjána szerepében a szépséges Anna Netrebkóval, valamint két lengyel operai amorózóval, a bariton Mariusz Kwieciennel és a tenor Piotr Beczalával. Apropó, lengyelek és apropó, születési centenárium: még mindig szombaton egy Lutoslawski-koncert is csábít, a százéves mester mellett a kilencven éve született Ligeti György előtt is tisztelegve, hála a Rondino Kamarazenekar izgalmas programjának (BMC, október 5., fél nyolc).

S végezetül, legalább vasárnapig eljutva a koncertprogramban, hosszú idő után jön az első operapremier az Erkel Színházban: Kodály Zoltán Háry Jánosa (október 6., hét óra). Habár az előadás voltaképpen csak itt számít bemutatónak, merthogy Vidnyánszky Attila e rendezését Debrecenben és a Margitszigeten már megismerhettük, a címszerepben akkor és most is a snájdig huszárként feszítő Haja Zsolttal.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.