mi a kotta?

Ferike koncertje

  • mi a kotta
  • 2014. február 23.

Zene

"A finn ember szereti az önállóságot, de mindig szívélyes társa barátjának. Ha egy finn ember egymagában van, nyomban házat épít, és szaunát szerel fel. Ha két finn kerül össze, akkor muzsikálni kezdenek: az egyik hegedül, a másik trombitál. Három finn ember könyvtárat rendez be, négy finn énekkart alapít. Öt finn tudományos előadásokat szervez, hat finn újságot szerkeszt, és hét finn falut alkot." Így jellemezte egykoron saját népét egy magyarországi látogatójának a nagy finn, Jean Sibelius, akinek művei két hangverseny programján is ott szerepelnek majd az elkövetkező napok koncertéletének sűrűjében.

Először a Pannon Filharmonikusok pesti estjén jut majd elénk e szerző, ha tetszik, kézenfekvő módon, hiszen a pécsi zenekar vezetője, Bogányi Tibor igen erős finnországi kapcsolatokkal rendelkezik (Nemzeti Hangversenyterem, január 24., fél nyolc). Sibelius I. szimfóniájának párja a műsoron a megunhatatlan, de legalábbis elnyűhetetlen b-moll zongoraverseny lesz Csajkovszkijtól, a karnagy nagyszerű fivérének, Bogányi Gergelynek a szólójával. A másik koncert, amelyen Sibelius művei fölhangzanak majd, a Nemzeti Filharmonikusok csütörtöki programja lesz: Kocsis Zoltánnal a karmesteri dobogón, valamint a moszkvai születésű, ám francia hegedűs, Alexandra Soumm közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, január 30., fél nyolc). A szép és kiváló szólista (képünkön) a magyar érdekű, hiszen a csodagyermek Vecsey Ferikének dedikált, d-moll hegedűversenyt játssza, majd a másik népszerű Sibelius-darabot, a Valse triste-et, továbbá másfél Schubert-szimfóniát elővonultató esten.

"A szimfónia legyen olyan, mint a világ: mindent öleljen át" - formulázta meg nézetét éppenséggel Jean Sibeliusnak a nagyobb pályatárs, Gustav Mahler, s a Nemzeti Filharmonikusok másik, szombati koncertje próbát ad majd e mahleri totalitásból (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc). Stefan Soltész vezényletével a VII. szimfónia hangzik majd fel, amely bár derűs kompozíció, azért ősbemutatóját a komponista mégse engedte oda az épp meghódítani szándékozott New York számára, ekképp szólván: "Olyan közönségnek, amely még semmit sem tud rólam, túlságosan komplikált ez a mű."

A múlt heti zenekari hangversenyek után, most vasárnap kamarazenészként ül ki a pódiumra Jevgenyij Koroljov, méghozzá újfent Keller András társaságában (Zeneakadémia, január 26., fél nyolc). Koroljov és a Keller Kvartett Brahms f-moll zongoraötöse mellett Sosztakovics egyik legizgalmasabb remekművét, a g-moll zongoraötöst játsszák majd el, mely mű 1940-ben okvetlenül megérdemelten nyerte el a Sztálin-díjat. Sztálin-díjat az az orosz zeneszerző is kapott (éppenséggel hármat is), akinek nyitányával az "budai Danubia Zenekar pénteki koncertje indul majd (Zeneakadémia, január 24., fél nyolc). A Sosztakovicsnak oly sok kellemetlen pillanatot okozó funkcionárius-komponista, Kabalevszkij - amúgy Lenin-díjjal honorált - operája, a Colas Breugnon nyitánya egy magyar közéleti zeneszerző, Petrovics Emil emlékhangversenyén fog megszólalni, nyomában Petrovics Zongoraversenyével és II. szimfóniájával. S végül színtiszta orosz programot ígér Borogyinnal, Csajkovszkijjal és Prokofjevvel a Fesztiválzenekar soros három koncertje: Fischer Ivánnal, valamint Prokofjev 3. zongoraversenyének magánszólamában Alexander Toradzéval (Nemzeti Hangversenyterem, január 26., fél négy, ill. 27. és 28., háromnegyed nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.