mi a kotta?

Igaz lovagság

  • mi a kotta
  • 2015. január 20.

Zene

„Abban az időben történt, hogy a dicsőséggel teljes Arthus király hadnépével hazatért Avalun csodaszigetéről és fogolyként követte őt Merlin, a százesztendős varázsló, aki az almafák ama szigetének fejedelme volt.

Mesélik, ez lett volna Arthusnak legsúlyosabb csatája, mert nem lovagi sereggel, pajzzsal pajzs ellen kellett küzdenie, hanem foghatatlan, titokzatos bűvölettel. Rettenetes volt a nem apa nemzette Merlinnek hatalma, szolgái voltak a föld koboldjai, kik titkos aknákat ástak, a tenger tündérei, kik éjszaka az árral tülkölve fellovagoltak a partra, a viharok koronás madarai, kik csapongnak a légi síkokon és az erdők fénylő hasú kígyói mind. Senki sem győzné elmondani a sok csodát és veszedelmet, de végtére mégiscsak győzött az igaz lovagság, ki soha hamisat nem ismert – Merlin tisztelt fogolyként vonult Arthus király diadalmenetében és kincseit hozta hűbéri adóul.” 1921-ben kezdte így egyik első megjelent novelláját az alig húszéves Szerb Antal: a magyar irodalomtörténet egyik legműveltebb, legszellemesebb és legkedvesebb alakja, akinek gyalázatos meggyilkoltatásáról az új esztendő januárjában kell majd megemlékeznünk. Artúr és Merlin varázsló (kettejüket Gustave Doré metszetén mutatjuk) egy XVII. századi angol feldolgozásnak hála még decemberben jut elénk, hisz mindketten szereplői – igaz, prózai szereplői – Purcell semi-operájának, az Artúr királynak, amely az év utolsó előtti napján a Szent Efrém Férfikar, a Budapesti Vonósok, valamint kiváló énekesek, így Szabóki Tünde és Philipp György előadásában fog felhangzani (BMC, de­cember 30., fél nyolc).

Az év utolsó napjai egyebekben szokás szerint az oratóriumoké és persze a Diótörőé. Az utóbbi immár hagyományosan Kocsis Zoltánnal, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral és bábművészekkel vár majd karácsony előtt és után (Nemzeti Hangversenyterem, december 20., fél nyolc, 23. hat óra, ill. 27., tizenegy és hat óra). Bach Karácsonyi oratóriumát előbb Vashegyi György és társai (Nemzeti Hangversenyterem, december 20., fél nyolc), másnap pedig Kamp Salamon vezénylete alatt a Lutheránia és a Budapesti Vonósok szólaltatják meg (Deák téri templom, december 21., fél nyolc). Händel Messiása is sorra kerül, méghozzá az autentikus The King’s Consort előadásában, az együttest alapító régizenész, Robert King irányításával (Zeneakadémia, december 21., fél nyolc).

„Hiszem és remélem, hogy a kritikus urak nem tépik meg nagyon Teremtésem üstökét; a zenei helyesírás vagy esetleg egyéb apróságok miatt itt-ott megtámadható. De az efféléket – hozzám hason­lóan – minden igaz hozzáértő elnézi, s a támadó követ a maga jószántából eltéríti majd felőlem.” A kiadójával levelező idős Haydn bizakodott ekképp, s Teremtését újév napján ismét megcsodálhatjuk: az Osztrák–Magyar Haydn Zenekarral, a Purcell Kórussal, női szólistaként pedig a pár napja még a Met HD-közvetítésében látott-hallott
Annette Daschsal (Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra). S nem utolsó-, hanem éppenséggel elsősorban: Fischer Ádámmal, aki egy év kihagyás után most visszatér e maga teremtette remek vállalkozás élére.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.