Mesélik, ez lett volna Arthusnak legsúlyosabb csatája, mert nem lovagi sereggel, pajzzsal pajzs ellen kellett küzdenie, hanem foghatatlan, titokzatos bűvölettel. Rettenetes volt a nem apa nemzette Merlinnek hatalma, szolgái voltak a föld koboldjai, kik titkos aknákat ástak, a tenger tündérei, kik éjszaka az árral tülkölve fellovagoltak a partra, a viharok koronás madarai, kik csapongnak a légi síkokon és az erdők fénylő hasú kígyói mind. Senki sem győzné elmondani a sok csodát és veszedelmet, de végtére mégiscsak győzött az igaz lovagság, ki soha hamisat nem ismert – Merlin tisztelt fogolyként vonult Arthus király diadalmenetében és kincseit hozta hűbéri adóul.” 1921-ben kezdte így egyik első megjelent novelláját az alig húszéves Szerb Antal: a magyar irodalomtörténet egyik legműveltebb, legszellemesebb és legkedvesebb alakja, akinek gyalázatos meggyilkoltatásáról az új esztendő januárjában kell majd megemlékeznünk. Artúr és Merlin varázsló (kettejüket Gustave Doré metszetén mutatjuk) egy XVII. századi angol feldolgozásnak hála még decemberben jut elénk, hisz mindketten szereplői – igaz, prózai szereplői – Purcell semi-operájának, az Artúr királynak, amely az év utolsó előtti napján a Szent Efrém Férfikar, a Budapesti Vonósok, valamint kiváló énekesek, így Szabóki Tünde és Philipp György előadásában fog felhangzani (BMC, december 30., fél nyolc).
Az év utolsó napjai egyebekben szokás szerint az oratóriumoké és persze a Diótörőé. Az utóbbi immár hagyományosan Kocsis Zoltánnal, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral és bábművészekkel vár majd karácsony előtt és után (Nemzeti Hangversenyterem, december 20., fél nyolc, 23. hat óra, ill. 27., tizenegy és hat óra). Bach Karácsonyi oratóriumát előbb Vashegyi György és társai (Nemzeti Hangversenyterem, december 20., fél nyolc), másnap pedig Kamp Salamon vezénylete alatt a Lutheránia és a Budapesti Vonósok szólaltatják meg (Deák téri templom, december 21., fél nyolc). Händel Messiása is sorra kerül, méghozzá az autentikus The King’s Consort előadásában, az együttest alapító régizenész, Robert King irányításával (Zeneakadémia, december 21., fél nyolc).
„Hiszem és remélem, hogy a kritikus urak nem tépik meg nagyon Teremtésem üstökét; a zenei helyesírás vagy esetleg egyéb apróságok miatt itt-ott megtámadható. De az efféléket – hozzám hasonlóan – minden igaz hozzáértő elnézi, s a támadó követ a maga jószántából eltéríti majd felőlem.” A kiadójával levelező idős Haydn bizakodott ekképp, s Teremtését újév napján ismét megcsodálhatjuk: az Osztrák–Magyar Haydn Zenekarral, a Purcell Kórussal, női szólistaként pedig a pár napja még a Met HD-közvetítésében látott-hallott
Annette Daschsal (Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra). S nem utolsó-, hanem éppenséggel elsősorban: Fischer Ádámmal, aki egy év kihagyás után most visszatér e maga teremtette remek vállalkozás élére.
