mi a kotta?

Közlekedj okosan!

  • mi a kotta
  • 2013. május 12.

Zene

Grigorij Szokolov jószerint még alig csukta be távoztában maga mögött a Müpa művészszobájának ajtaját, s mi máris újabb nagy zongoristákat köszönthetünk a koncertdobogón. Úgyannyira, hogy az előttünk álló hét nap koncertprogramját akár így is sommázhatjuk: Fazil Saytól Radu Lupuig.

Más megközelítésben viszont a közlekedésbiztonság fontosságára intő figyelemfölhívásnak is ítélhetjük az elkövetkező hangversenyek egyikét-másikát, ahol is az autóbaleset következményeitől halálig gyötört Maurice Ravel művei mellett még a biciklijén-velocipédjén halálát lelő Ernest Chausson szerzeménye is szerephez jut majd.

Ám haladjunk csak sorban és fontolva, hiszen pénteken az excentrikus jelzőtől aligha megfosztható zongoravirtuóz és balszerencsés twitterező, Fazil Say (képünkön) koncertje nyitja majd a sort, a Pestre hazajáró Pannon Filharmonikusok vendégeként (Nemzeti Hangversenyterem, április 12., fél nyolc). A román vendégkarmester, Cristian Mandeal által vezényelt programot Enescu I. zenekari szvitje bocsátja majd útjára, mely művet már csak azért is érdemes meghallgatnunk a Kodály Központ rezidens együttesének előadásában, hiszen Kodály Zoltán kedvvel használta oktatási illusztráció gyanánt e wagneri ihletésű, ellenben Saint-Sa‘ns-nak ajánlott művet. Say Ravel G-dúr zongoraversenyét játssza majd e szvit nyomában, s a második koncertrészt Dvorák oly kedvelt VIII. szimfóniája tölti ki.

A fentebb emlegetett két közúti zeneszerző-áldozat a MÁV Szimfonikus Zenekar szerdai hangversenyén kerül majd össze, az egyik háromtételes B-dúr szimfóniája, míg a másik "a keringő apoteózisa", azaz a La Valse révén képviseltetve (Nemzeti Hangversenyterem, április 17., fél nyolc). Míg e két számtól közrefogva egy harmadik áldozat g-moll hegedűversenyét fogja elhúzni nekünk Baráti Kristóf: Szergej Prokofjevét, aki azonban nem a közúti közlekedést, hanem hazája köztörténetét vagy, némiképp leegyszerűsítve, Sztálin működését szenvedte meg végzetesen.

Csütörtökön azután a Budapesti Fesztiválzenekar szokott három nagyzenekari koncertjének elseje vár reánk a B betűs német zeneszerzőhármas műveivel, Fischer Ivánnal és a páratlan Radu Lupuval (Nemzeti Hangversenyterem, április 18., háromnegyed nyolc). E programról még legközelebb is módunk lesz szót ejteni, így e helyütt inkább ugorjunk vissza a hét végéhez, amikor is a Concerto Budapest ismeretterjesztő Mendelssohn-sorozatának utolsó alkalma ígérkezik: prófétai témákkal, Batta András szavaival és a fogadott magyar Alpaslan Ertüngealp vezénylete alatt (Fesztivál Színház, április 13., hét óra).

S utoljára is végezzük azzal, amivel kezdenünk kellett volna: a kilencvenedik születésnapját ünneplő Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjével, ahol Kocsis Zoltán mellett újra csak egy kiváló zongorista fellépését hírlelhetjük (Nemzeti Hangversenyterem, április 11., fél nyolc). Az olasz Enrico Pace egyik legmeghittebb szerzője, Liszt Ferenc A-dúr zongoraversenyét adja majd elénk, hogy aztán a koncert programját az ünnepi jelleghez illő módon a Kilencedik megszólaltatása szegje be.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.