Lemez

Heterotic: Love & Devotion

  • Velkei Zoltán
  • 2013. május 12.

Zene

Újabb meglepetés a Planet Mutól: a kiadót a modern elektronikus tánczene egyik legelőremutatóbb szereplőjének tekintik az utóbbi években - elég csak az amerikai juke/footwork-mozgalom bemutatására és a brit dubstep/bass zenék ismertebb producereinek határokat feszegető albumaira gondolni -, néha mégis képes olyan váratlan húzásokra, amik az újdonságok keresése helyett inkább jól ismert dolgok tökéletesítéséről szólnak.

Itt van például ez a lemez, amelyet Heterotic néven Mark Paradinas, a cég tulajdonosa jegyez közösen a feleségével, Lara-Rix Martinnal, de a számok felében közreműködik Nick Talbot is, aki a Gravenhurst alapítójaként vált ismertté. A Love & Devotion talán az egyik legkönnyebben befogadható összeállítás a kiadó elmúlt tizenkét hónapjából. A felvételek sok esetben kifejezetten slágeresek; dallamos rádióhouse és szintipop szól szűk negyven percben, Talbot hangja ráadásul nemegyszer libabőrt hozhat ki a hallgatón. Nem meglepő a visszatekintés a nyolcvanas évek végére - a művészekre saját elmondásuk szerint a számok írása során nagy hatással voltak az első rave-élményeik emlékei. A Blue Lights zongorás melódiája vagy a Slumber teljes eufóriába torkolló női vokálja és korai PC-elektronikája kifejezetten nosztalgikus hatású, a Bliss a kilencvenes évek eleji progresszív house-himnuszokkal flörtöl, a Robo Corp és a Knell pedig az időszak tudományos-fantasztikus hangulatát kelti életre, amikor a jövőt még valami teljesen másnak - sokkal izgalmasabbnak? - képzeltük el. Az utóbbiban a gitár ráadásul kifejezetten dinamikus, epikus lezárással jutalmazza a hallgatót.

Planet Mu, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.