mi a kotta?

Valóságos lincselés

  • mi a kotta
  • 2013. augusztus 25.

Zene

"Misémről, amint egyáltalában magamról, nem szívesen mondok bármit is, de azt hiszem, úgy kezeltem benne a szöveget, ahogyan még kevesen." A zeneszerzői önérzet e méltóságos megjegyzésével bocsátotta kiadója elé C-dúr miséjét Ludwig van Beethoven, miután a hercegi megrendelésre íródott (és a hercegnéi névnap alkalmára eltervezett) mű a kismartoni ősbemutatón a legenda szerint az alábbi, egyszerre számon kérő, értetlen és gunyoros megjegyzésre késztette Esterházy Miklóst:

"De kedves Beethoven, mit művelt már megint?" E misekompozíció megszólaltatása teszi majd fel a koronát a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar idei második martonvásári koncertjére, amelynek igazítója Antal Mátyás lesz (július 27., hét óra; esőnap: július 28.). A szabadtéri hangverseny első felének javát az I. szimfónia fogja kitenni, míg a programot a hazája ellen felbőszült római patrícius történetét megidéző Coriolan nyitány indítja majd, mely mű eredetileg 1807-ben egy dráma elé lett szánva: de nem a republikánus Petőfit is fordításra sarkalló Shakespeare-remek, hanem egy kortárs drámaíró, az alig negyven évet élt osztrák hazafi, Collin darabjának bécsi előadását útjára indítandó.

"Megint egy Lied Brandtól, 'An den Mond'. Mi ezen Lied dallamát (így kell neveznünk, meggyőződésünk ellen; de nincs más szó reá) czímével, minthogy szavait nem értettük, annyira nem bírtuk megegyeztetni, hogy azt kellett gondolnunk, miszerint a szerző holdvilágoni sétája közben valamikor egy holdra üvöltő komondort hallott és ez lelkesíté dallama szerzésére. Miért is ne? Beethovenről még különbeket is beszélnek és az elálmosodott Mozartnak feje bólintása a Don Juan nyitányának eredeties és olly nagy tökéllyel kidolgozott motívumát sugallá - mint mondják. Hogy itt is, a szerzemény az alkalomadó környület színét viseli, az igaz, de itt művészileg idealizálva, amott egész természeti nyerseségében..." 1853-ban ily szembeötlően kevés megértéssel nyilatkozott a Szépirodalmi Lapok "Brand karnagy" egyik daláról, ama szerző művéről, aki nevét utóbb Mosonyira magyarosította, s aki művészetében is markánsan magyar, illetőleg magyar wagneriánus jelleget alakított ki. Doppler után most e másik XIX. századi honi kismestert is elénk hozza a koncertprogram, hála a Magyar Haydn Társaság koncertjének, amelyen a Festetics-vonósnégyes Haydn és Glinka egy-egy kvartettje mellett az akkor még Brandként ismert Mosonyi Mihály 1846 előtt komponált D-dúr vonósnégyesét is előadja majd (Festetics-palota, július 30., fél nyolc).

"Tudom, hogy élő és őszinte operát írtam, amely egészen bizonyosan feltámad majd." Ez az egészséges önbizalomról árulkodó mondat immár Giacomo Puccinitől való, aki pedig 1904 februárjában nem is egy fejcsóváló arisztokrata, hanem a lázongó milánói közönség zajos ellenérzéseivel szembesült a Pillangókisasszony ősbemutatóján. "Valóságos lincselés" - írt erről az estéről egy magánlevelében, ám az elkövetkező évek s persze a teljes utókor Puccinit igazolta. Mi erről most a Margitszigeti Szabadtéri Színpad jóvoltából győződhetünk meg újólag: Anger Ferenc rendezésében, Héja Domonkos vezényletével, s legfőként Rost Andrea első (és második) találkozását meglesve a címszerepben (július 26. és 28., nyolc óra).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.