Interjú

„Mi nem ezért zenélünk”

Wolf Alice

Zene

Harry Styles előzenekaraként adta második budapesti koncertjét a londoni Wolf Alice. Tavalyi, Blue Week­end című harmadik lemezüket agyondicsértük, most pedig Ellie Rowsell énekesnővel és a dobossal, Joel Amey-vel beszélgettünk, aki azonban nem engedte, hogy lefotózzuk.

Magyar Narancs: Amikor négy éve találkoztunk a Szigeten, szóba került, hogy az első két lemezetek egyaránt a brit lista második helyéig jutott. A Blue Weekenddel azóta összejött a number one pozíció is. Mennyire fontos ez számotokra?

Ellie Rowsell: Tulajdonképpen az. Jó érzés a lista élén állni, ha nem is ezért zenélünk. Ugyanakkor, ha ez valakit egyáltalán nem érdekel, azt egy kicsit szomorúnak tartom. Végül is ez egy jó alkalom arra is, hogy ünnepeljünk.

Joel Amey: Azért is fontos, mert nemcsak mi négyen dolgozunk a lemezeinken, hanem a komplett stáb. Egy idő után a zenekarosdi túlnőhet a tagokon, és jó az, ha egy egész csapat munkájának eredményeként jutunk a lista csúcsára. Ráadásul mi egy független kiadóhoz, a Dirty Hithez tartozunk, és úgy mindig nehezebb összehozni a number one pozíciót.

MN: Van bármi köze a lemezcímnek a New Order-féle Blue Monday-hoz?

Joel Amey: Nincs (nevet). Egyszer csak kimondta Ellie ezt a szókapcsolatot egy taxiban, mi meg megjegyeztük, és velünk maradt. Nem könnyű címet adni egy lemeznek, mert valahogy össze kell foglalnia az egész album tartalmát. Úgy éreztük, hogy ez a cím jól passzol a zenei tartalomhoz, a szövegekhez, a hangzáshoz, a produceri munkához. Az artworköt már természetesen ehhez igazítottuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."