Magyar Narancs: Amikor négy éve találkoztunk a Szigeten, szóba került, hogy az első két lemezetek egyaránt a brit lista második helyéig jutott. A Blue Weekenddel azóta összejött a number one pozíció is. Mennyire fontos ez számotokra?
Ellie Rowsell: Tulajdonképpen az. Jó érzés a lista élén állni, ha nem is ezért zenélünk. Ugyanakkor, ha ez valakit egyáltalán nem érdekel, azt egy kicsit szomorúnak tartom. Végül is ez egy jó alkalom arra is, hogy ünnepeljünk.
Joel Amey: Azért is fontos, mert nemcsak mi négyen dolgozunk a lemezeinken, hanem a komplett stáb. Egy idő után a zenekarosdi túlnőhet a tagokon, és jó az, ha egy egész csapat munkájának eredményeként jutunk a lista csúcsára. Ráadásul mi egy független kiadóhoz, a Dirty Hithez tartozunk, és úgy mindig nehezebb összehozni a number one pozíciót.
MN: Van bármi köze a lemezcímnek a New Order-féle Blue Monday-hoz?
Joel Amey: Nincs (nevet). Egyszer csak kimondta Ellie ezt a szókapcsolatot egy taxiban, mi meg megjegyeztük, és velünk maradt. Nem könnyű címet adni egy lemeznek, mert valahogy össze kell foglalnia az egész album tartalmát. Úgy éreztük, hogy ez a cím jól passzol a zenei tartalomhoz, a szövegekhez, a hangzáshoz, a produceri munkához. Az artworköt már természetesen ehhez igazítottuk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
