Interjú

„Mi nem ezért zenélünk”

Wolf Alice

Zene

Harry Styles előzenekaraként adta második budapesti koncertjét a londoni Wolf Alice. Tavalyi, Blue Week­end című harmadik lemezüket agyondicsértük, most pedig Ellie Rowsell énekesnővel és a dobossal, Joel Amey-vel beszélgettünk, aki azonban nem engedte, hogy lefotózzuk.

Magyar Narancs: Amikor négy éve találkoztunk a Szigeten, szóba került, hogy az első két lemezetek egyaránt a brit lista második helyéig jutott. A Blue Weekenddel azóta összejött a number one pozíció is. Mennyire fontos ez számotokra?

Ellie Rowsell: Tulajdonképpen az. Jó érzés a lista élén állni, ha nem is ezért zenélünk. Ugyanakkor, ha ez valakit egyáltalán nem érdekel, azt egy kicsit szomorúnak tartom. Végül is ez egy jó alkalom arra is, hogy ünnepeljünk.

Joel Amey: Azért is fontos, mert nemcsak mi négyen dolgozunk a lemezeinken, hanem a komplett stáb. Egy idő után a zenekarosdi túlnőhet a tagokon, és jó az, ha egy egész csapat munkájának eredményeként jutunk a lista csúcsára. Ráadásul mi egy független kiadóhoz, a Dirty Hithez tartozunk, és úgy mindig nehezebb összehozni a number one pozíciót.

MN: Van bármi köze a lemezcímnek a New Order-féle Blue Monday-hoz?

Joel Amey: Nincs (nevet). Egyszer csak kimondta Ellie ezt a szókapcsolatot egy taxiban, mi meg megjegyeztük, és velünk maradt. Nem könnyű címet adni egy lemeznek, mert valahogy össze kell foglalnia az egész album tartalmát. Úgy éreztük, hogy ez a cím jól passzol a zenei tartalomhoz, a szövegekhez, a hangzáshoz, a produceri munkához. Az artworköt már természetesen ehhez igazítottuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.