Interjú

„Mi nem ezért zenélünk”

Wolf Alice

Zene

Harry Styles előzenekaraként adta második budapesti koncertjét a londoni Wolf Alice. Tavalyi, Blue Week­end című harmadik lemezüket agyondicsértük, most pedig Ellie Rowsell énekesnővel és a dobossal, Joel Amey-vel beszélgettünk, aki azonban nem engedte, hogy lefotózzuk.

Magyar Narancs: Amikor négy éve találkoztunk a Szigeten, szóba került, hogy az első két lemezetek egyaránt a brit lista második helyéig jutott. A Blue Weekenddel azóta összejött a number one pozíció is. Mennyire fontos ez számotokra?

Ellie Rowsell: Tulajdonképpen az. Jó érzés a lista élén állni, ha nem is ezért zenélünk. Ugyanakkor, ha ez valakit egyáltalán nem érdekel, azt egy kicsit szomorúnak tartom. Végül is ez egy jó alkalom arra is, hogy ünnepeljünk.

Joel Amey: Azért is fontos, mert nemcsak mi négyen dolgozunk a lemezeinken, hanem a komplett stáb. Egy idő után a zenekarosdi túlnőhet a tagokon, és jó az, ha egy egész csapat munkájának eredményeként jutunk a lista csúcsára. Ráadásul mi egy független kiadóhoz, a Dirty Hithez tartozunk, és úgy mindig nehezebb összehozni a number one pozíciót.

MN: Van bármi köze a lemezcímnek a New Order-féle Blue Monday-hoz?

Joel Amey: Nincs (nevet). Egyszer csak kimondta Ellie ezt a szókapcsolatot egy taxiban, mi meg megjegyeztük, és velünk maradt. Nem könnyű címet adni egy lemeznek, mert valahogy össze kell foglalnia az egész album tartalmát. Úgy éreztük, hogy ez a cím jól passzol a zenei tartalomhoz, a szövegekhez, a hangzáshoz, a produceri munkához. Az artworköt már természetesen ehhez igazítottuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.