kiállítás - EPERJESI ÁGNES: EZEK

  • - jerovetz
  • 2010. március 18.

Zene

Vegyes a kiállítás felhozatala - és ezzel együtt is kellemes meglepetés. A konceptualizmus csak látszólag egyszerű, és a kézenfekvő poénokat már lelőtték az elődök - illetve pont ezt a hatást keltik a rossz konceptművek, a jók pedig a rá- és felismerés katarzisát hozzák. Itt mindkettőből van bőven.
Vegyes a kiállítás felhozatala - és ezzel együtt is kellemes meglepetés. A konceptualizmus csak látszólag egyszerû, és a kézenfekvõ poénokat már lelõtték az elõdök - illetve pont ezt a hatást keltik a rossz konceptmûvek, a jók pedig a rá- és felismerés katarzisát hozzák.

Itt mindkettõbõl van bõven. Vetített képek, melyen címek hirdetik: HATALOM (vörössel), VÁLASZTÁS (kékkel), FELEL'SSÉG (narancsszínnel) és így tovább. Az angol és a magyar felirat között világos téglalap, ebben kellene lenniük (a kamarakiállításhoz méltó kivitelû katalógus szerint) halvány szövegeknek: például a "hatalom" alatt/között: "az elõbb még megvolt"; vagy a választásnál: "meggyõzöm magam az igazamról". Ez ebben a formában technikai okoknál fogva ottjártamkor nem volt látható.

A gátlástalan színhasználat - ez Eperjesi ismérve, és itt sem rejti ezt véka alá. Az említett diainstallációban a színek szimbolikus tartalmait mint jelentésképzõ alapegységeket használja, de a fogalmak jellege miatt nem mehet messzire, és ez még inkább behatárolttá teszi a mûvet. Ezt talán õ is érezte, és egymásra vetített két mondatrészt különféle betûkkel szedve, amit már olvasni is izgalmas, és a kihámozott félmondatok is mindig máshogy állnak össze, ahogy a szemünk elõtt vibrálnak. A kommentár személyessé teszi, kvázi realizálja a fenti fogalmakat egy közösségben - egyrészrõl. Szûkebben értelmezve, másrészrõl, a fogalmakhoz fûzött mondatok hazánk páratlan politikai (évtizedes? évszázados?) szappanoperájához fûzött pikírt megjegyzéseknek is tûnnek.

Ezt a benyomást erõsíti az "õk elõre, mi hátra" címû installáció, ahol egy vászonra vetített képet szemlélhetünk meg két oldalról: mindkettõn egy biciklizõ test alsó részét és a biciklit láthatjuk, ahogy elõrehalad, ám a körülötte lévõ táj viszszafelé fut. Ez a csont nélküli találat a tárlaton: nyitott, szabad mû, teljes jelentése szinte dekódolhatatlan.

FUGA - Budapesti Építészeti Központ, megtekinthetõ március 24-ig

***

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.