Magyar Narancs: Amikor tavaly beszélgettünk, szóba került az az akciód, amelynek során 50 nap alatt felléptél mind az 50 amerikai tagállamban. Nemrég 15 koncertet adtál 15 különböző brit városban 24 óra leforgása alatt. Szóba került, hogy emiatt bekerülsz a Guinness Rekordok Könyvébe?
Frank Turner: Még nem erősítették meg. Nem tudom, mennyit szabad erről elmondanom, de mindegy, leszarom. Megcsináltuk, dokumentálták, a gond az, hogy a Guinness szponzora 30 ezer fontot kér a hitelesítésért. Ezek után engem már nem érdekel, hogy hivatalos lesz-e a rekord vagy sem. Két okból kifolyólag kíséreltük meg. Az egyik az volt, hogy reklámozzuk az új lemezemet. A másik pedig, hogy pénzt gyűjtsünk karitatív céllal a független helyszínek számára. Mindegyik koncert kis független klubban volt. Ha lenne felesleges 30 ezrem, azt már rég odaadtam volna ezeknek a kluboknak. Nem érdekel egy hivatalos papírdarab a Guinnesstől. Különben is, megvan a dokumentáció, és mi úgy állunk hozzá, hogy a miénk a rekord.
MN: Az interjúnk pillanatában a 2953. koncertednél tartasz, és nagy erővel készülsz a 3000. fellépésedre. Londonban lesz a jeles esemény?
FT: Igen, majd februárban. Nagy koncertet tervezünk az Alexander Palace-ben. Noha Palace a helyszín neve, nincs köze a királyi családhoz, és ez szimpatikus számomra. Játszottam már ott párszor, 10 ezren férnek be, nagy show-ra van kilátás. Amikor lekötöttük a helyszínt, azt mondogattuk a menedzseremmel, hogy talán a koncert napjáig eladunk 9 ezer jegyet. Végül telt házas lett a buli 24 óra alatt! Ekkor elgondolkodtunk, hogy duplázhatnánk, de aztán rájöttünk, hogy sokkal kevesebb embert érdekelne a 3001. koncert.
MN: Lesznek különleges vendégek?
FT: Fellép majd a Lottery Winners, ők a legkedvencebb zenekarom a világon, és ott lesz még a Meffs, akik meg szerintem a jelenlegi legjobb új brit punkegyüttes (utóbbi zenekar Budapesten is fellép Turner előtt – N. I.). Mindkét csapatnak készítettem már albumot producerként, de nem ettől nagyszerűek. Még olyan nagyon sokat nem agyaltam azon, hogy milyen legyen a koncert. Az utóbbi időben sokan csinálják azt, hogy a nagyobb koncertjeiken fellép vagy 900 vendég. Értem, hogy miért csinálják, de a saját jubileumi bulimon én akarok játszani.
MN: Azért ha bárkit meghívhatnál, leszámítva Bruce Springsteent és Nick Cave-et, kit hívnál meg?
FT: A francba! Nehéz megmondani. Ha őket nem lehet, akkor Joni Mitchellt mondanám vagy Loudon Wainwrightot. Esetleg John Otway-t. De persze szívesen hívnám meg régi barátaimat is. Van egy Lost Evenings nevű fesztivál Torontóban, ahol nemrég felléptem, és ott sikerült rávennem Henry Rollinst, hogy feljöjjön a színpadra és harmonikázzon. Több szempontból is hihetetlen dolog ez. Nagyjából biztos vagyok benne, hogy ezt megelőzően vagy húsz éven át nem koncertezett. Oké, vannak a dumálós fellépései, de már rég leállt a koncertezéssel. Most sem énekelt, tudom, de ott volt a színpadomon, és harmonikázott.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
