Milosevic bukásáig (Élet a szankciók idején)

Zene

Amikor a Black-Black Galériában, vagyis egy óvóhely hangulatát őrző pincében megnyílt Aleksandar Zograf Life Under Sanctions (Élet a szankciók idején) című képregény-kiállítása, deklarálták: amíg Belgrádban Milosevic hatalmon van, addig ezek a kegyetlenül valóságos rémálmok is ott lesznek a falon, a Ferencvárosban. Hogy Milót elzavarták, bezárhat a kiállítás. De illően megadják a módját.

Kiállítás

Amikor a Black-Black Galériában, vagyis egy óvóhely hangulatát őrző pincében megnyílt Aleksandar Zograf Life Under Sanctions (Élet a szankciók idején) című képregény-kiállítása, deklarálták: amíg Belgrádban Milosevic hatalmon van, addig ezek a kegyetlenül valóságos rémálmok is ott lesznek a falon, a Ferencvárosban. Hogy Milót elzavarták, bezárhat a kiállítás. De illően megadják a módját.Bebizonyosodott, hogy a gyönge papír túléli a diktatúrát, bármily erős is az. Leszedhették volna a képeket minden felhajtás nélkül, de most ideje van az ünnepnek, november 7-e közeleg, kívánni sem lehet alkalmasabb napot egy zsarnoki szláv rendszer búcsúztatására. Ha addig nem, akkor feltétlenül tessék útba ejteni a Balázs Béla utca 22.-t. Mi szóltunk.

H

Percekre a Trafótól, néhány lépésnyire a tömbrehabilitáció során újjászülető belső-ferencvárosi épületektől, egy barackszínű iskola és a lila különböző árnyalataiba öltöztetett Poliház ("ezt az objektumot az Angyali Szolgálat védi") között, egy klasszikusan lerobbant, de romjaiban is méltóságteljes és védett, földszintes ház pincéjében található a Black-Black Galéria. Egy bérkocsis építtette több mint száz éve, pincéi istállóként és kocsiszínként szolgáltak. 1994-ben Gasner Jánossal, az Európa Kiadó és a Sziámi gitárosával talált rá Triceps, a Szabadkáról Budapestre emigrált performer, az egykori Új Symposion szerkesztője, az Opál Színház rendezője, akinek Tsss aláírással jegyzett cikkeire a Narancs szorgalmas olvasói is emlékezhetnek. Senkinek nem kellett, licit nélkül kibérelhették, majd a Merz Alapítvány meg is vette bérleti jogát az önkormányzattól. Hogy kívülről mindezt semmi nem jelzi, az nem a fénytől óvakodó underground szellemből fakad, hanem a jogszabályból. Engedélyük zártkörű művészeti klubra szól: jegyárusítás, büfé, nyilvános hirdetés tilos, ezért nincs kívül semmi jelzés, az utcáról belépni is csak kétrét görnyedve lehet a szénledobó ablakon át (lépcső a belső udvarról visz le). Nem probléma. A 120 centinél alacsonyabb nyílás nem minősül bejáratnak, a klub így teljesíti a zártkörűség követelményét, zárt körben pedig bárki bármivel kínálhatja vendégeit a kiállítások nyitásakor és zárásakor tartott rendezvényeken. Szerencsére most az önkormányzat rugalmasnak tűnik, jövőre remélhetőleg papíron is nyilvánossá válhat a hely.

H

Itt történt, hogy Triceps, élete talán legemlékezetesebb akciójaként, negyven- éves korában, 1995 szeptemberében negyven napra ketrecbe zárkózott. Az éhezőművész című Kafka-novellából inspirációt merítve koplalt (pontosabban minden szilárd táplálékról lemondva böjtölt), némán elmélkedett (látogatóival írásban kommunikált, gondolatait éhségnaplóban rögzítette), és szerepet játszott (az Aszkéta, a Mágus, a Vadállat és a Nagybeteg szerepét).

Itt történt, hogy 1997 júniusában a Magyarországról Kanadába emigrált Monty Cantsin (Kántor István) neoista performansza (hét koldusnak öltözött alak Baszd meg a pénzedet, a lelked akarom táblával álldogált a ház előtt) annyira hatásosra sikerült, hogy a pincében gombák között, bedrótozott fejjel üldögélő s a kicsődített rendőröket suttogásával zavarba ejtő művészt letartóztatták.

És itt nyílt meg majd két éve Aleksandar Zograf kiállítása. Épp áramszünet volt számlatartozás miatt. Ladik Katalin a Balkán Expressz című fónikus költeményét hozta, a zongorát élő preparátumként Gasner a húrok között kucorogva szólaltatta meg. Akkor egyszer nem volt tánc. A néző a rajzok üzenetén túl, közvetlenül is átérezhetett valamit a háborús körülményekből: ha látni akarta őket, gyertyával a kezében kellett egyiktől másikig botorkálnia a sötétben, beázás idején a sártengerben ösvényt képező pallókon és téglákon egyensúlyozva. Most száraz a pince, de tele mindenféle, gondosan elhelyezett limlommal, akár egy elhagyott óvóhelyen. Meg kell dolgozni az élményért, de megéri. (A pince másik traktusában Szombathy Bálint Balkanológia című kiállítása látható, UV-lámpák fényénél.)

H

A Zograf művésznév. Ha úgy tetszik, álnév. Azt jelenti: képíró. A kódexeket készítő szerzeteseket hívták így. Sasa Rakezic, aki a Dzuboks című, nálunk is ismert zenei újságba dolgozott (interjúalanyai között volt például a Residents, Fred Frith és Chris Cutler), 1986-ban vette fel. Az ördög nem alszik, jobbnak látta nem saját néven szignálni a rendszerről nem éppen hízelgő képet festő comicsait, írásait. Rajzcsíkokba mentett álmai a Belgrád szomszédságában lévő Pancsevóból utat találtak a nagyvilágba, megjelentek Amerikában, Kanadában, Ausztráliában, Franciaországban, egyebütt. 1991-ben kezdett háborús naplója nem annyira a fronton, inkább a hátországban történtekkel foglalkozik, a fejekben eluralkodó zűrzavarral, a média működésével. Triceps, aki írt róla a Jump Magazinban, tett egy kört Budapesten is Zograf munkáival. Ki lehet találni, hiába. A Black-Black Galéria mégis meg akarja jelentetni magyarul, önerőből, legalább kis példányszámban. Azt, ahogy a legutóbbi háborút, a bombázásokat az olajfinomítók közelében átélte, e-mail üzenetekben közvetítette külföldre. Ezeket is kiadták Amerikában. A kötetben szerepelt egy fotó is, amely a ferencvárosi tárlat megnyitóján készült.

H

Triceps négy héttel ezelőtt hazautazott, hogy rendes jugoszláv szavazópolgárként a maga szögecskéjét belekalapálja a Milosevic-rezsim koporsójába. Nem vár sokat Kostunicától sem, az is nacionalista, de háború talán már nem lesz. A peremvidéki magyarság hazai támogatásáról is mesélhetne, feleségével együtt huzamos tartózkodási engedéllyel él és dolgozik Budapesten, fiuk itt született, mégsem kaphatott magyar állampolgárságot.

November 7-én, 549 nap után bezár Zograf kiállítása. Az Opál Színház rituális dobszóval előadja Sziveri János Bábel című versét, Ladik Katalin és Paizs Miklós a Balkán Expresszt prezentálja, a Szabadkáról való DJ Nomád Balkán-orientált tánczenével készül (szó van a Sziámi Joy Division-műsoráról is), a közönség pedig alkalmat kap, hogy a helyiség nevét adó színnel feketére fesse, és örökre eltüntesse a képeket. Meg talán Milosevic nyomát is.

Szőnyei Tamás

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.